Vranovce
| Vranovce (Vranovci) | |
.jpg) | |
| A falu bejárata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Bukolya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35209 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 575 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 105 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 55″, k. h. 18° 04′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 55″, k. h. 18° 04′ 55″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vranovce témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vranovce (horvátul: Vranovci) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Bukolyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bród központjától 6 km-re északkeletre, községközpontjáról 1 km-re keletre Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lábánál, a Bródról Diakovárra menő főút és az A3-as (Zágráb-Lipovac) autópálya mentén fekszik. Az utóbbi időben házai már összeértek a községközpont házaival.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban is lakott volt. 1950-ben a falu határában fekvő „Gomilice” nevű dűlőben feltáró ásatás során a Gređani csoporthoz tartozó bronzkori temető maradványait találták.[2] A munkálatok során két nagyobb, 20-25 méter átmérőjű ellipszoid alakú halomsírt tártak fel. A halmok közepén egy méteres mélységben égett réteget találtak, mely alatt hamu és égett csontok maradványai feküdtek. A mellékletként elhelyezett kerámiák alapján a temetőt a késő bronzkorra datálták és a Gređani csoporthoz sorolták.
A település már a középkorban is létezett. 1422-ben „Branocz”, 1446-ban „Wranoucz”, 1448-ban „Wranoucz”, 1467-ben „Wranacz” alakban említik a korabeli oklevelekben. A tomicai uradalomhoz tartozott, [3] így vele együtt Névna várának tartozéka volt. A névnai Treutel család után a lévai Cseh család birtoka lett. 1445-től több zálogbirtokos után Kórógyi János macsói bán zálogbirtoka lett, aki 1454-ben megvásárolta. Kórógyi János fia Gáspár a grabarjai Beriszló családnak adta zálogba. A Kórógyi család kihaltával Mátyás király Névna várával együtt 1472-ben monoszlói Csupor Miklósnak, majd az ő halálával 1474-ben Gábor kalocsai érseknek és testvérének Matucsinai Zsigmondnak adományozta.[3]
A török 1536-ban szállta meg, de lakossága a török uralom idején is megmaradt. Lakói a török uralom idején jobbágyok voltak, majd a felszabadítás után határőrszolgálatot vállaltak. 1698-ban „Vranovczy” néven hajdútelepülésként, szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] 1730-ban az egyházi vizitáció jegyzőkönyve szerint 15 háza és egy Szent Bertalannak szentelt kápolnája volt. 1746-ban felosztották a podvinjei és a vrhovaci plébánia között. A Podvinjéhez tartozó rész 9 házában, 10 családban, 88 fő lakott. A vrhovaci részben 12 ház és a Keresztelő Szent János kápolna volt. 1758-ban összesen 30 ház állt a településen. A podvinjei részben állt egy a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolna. 1760-ban az egyházi vizitáció 15 házzal, 15 családdal és 96 katolikus lakossal említi.[5] A katonai határőrvidékek megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott.
Az első katonai felmérés térképén „Vranovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vranovcze” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Vranovcze” néven 50 házzal, 256 katolikus és egy ortodox vallású lakossal találjuk.[7] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 248, 1910-ben 401 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 73%-a horvát, 9-9%-a ruszin és magyar, 7%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 644 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 248 | 295 | 233 | 280 | 362 | 401 | 377 | 456 | 458 | 470 | 472 | 490 | 446 | 475 | 644 | 644 |
.jpg)
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent József tiszteletére szentelt római katolikus temploma a podvinjei plébánia filiája.
Kultúra[szerkesztés]
KUD „Vranovci-Bukovlje” kulturális és művészeti egyesület női énekkarral.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4908.
- ↑ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 153. oldal.
- ↑ Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 745. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 146. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye, Bp., 1894
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Bród turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
