Prvča

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prvča
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségÚjgradiska
Jogállásfalu
Irányítószám35400
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség550 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 14′ 35″, k. h. 17° 21′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 14′ 35″, k. h. 17° 21′ 36″
Sablon • Wikidata • Segítség

Prvča falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újgradiskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 51, közúton 57 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 26, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Šumetlica-patak mentén fekszik. Déli határát átszeli az A3-as autópálya.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése 1261-ben a Borics nembeli Péter és János birtokaként történt. 1264-ben „terra Proucha” néven egy földcsere kapcsán említik.[2] 1393-ban a pozsegai káptalan oklevelében Zsigmond király utasítására rögzíti a cserneki nemesek birtokai közötti határokat. Az oklevélből kiderül, hogy ekkor már vélhetően egy korábbi birtokmegosztás után a település két részből, Alsó- és Felsőprouchából állt.[3] 1434-ben „Proucha”, 1445-ben „Prowcha” alakban találjuk a korabeli oklevelekben.[2] 1536 körül megszállta a török, de a jelek szerint a keresztény lakosság egy része helyben maradt, majd később pravoszláv szerbek települtek melléjük.

1698-ban „Perucze” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] Az első katonai felmérés térképén „Pervcsa” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pervcsa” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pervcsa” néven 70 házzal, 310 katolikus és 86 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A gradiskai határőrezredhez tartozott.

Miután 1871-ben megszűnt a katonai közigazgatás Horvátországhoz, Pozsega vármegyéhez csatolták. 1881-ben a vármegye Újgradiskai járásának része lett. 1857-ben 446, 1910-ben 922 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 69%-a horvát, 25%-a szerb, 3%-a olasz, 2%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 16%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a 752 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
446 481 574 708 786 922 767 869 913 878 897 881 917 877 794 752

Nevezetességei[szerkesztés]

A település határában, a falun áthaladó főúttól nyugatra síkvidéki vár maradványai találhatók. A lelőhelytől keletre mintegy 500 m-re a Šumetlica-patak, 1 km-re nyugatra pedig a Tutić-patak folyik. Körülbelül 1 km-re északra található a Zágráb - Vinkovci vasút, és körülbelül 2 km-re délre az A3-as (Zágráb - Lipovac) autópálya. A szántóföldi területen, amelyen keresztül a környező patakok mesterséges csatornái szabályos hálózatot alkotnak a terep enyhe, alig észrevehető emelkedése figyelhető meg. Ez a kisebb magaslat körülbelül 30 m átmérőjű, de nincs rajta látható épületmaradvány. A környező mezőkön számos kerámia, tégla és kőtömb töredéke található. A lelőhelytől körülbelül 100 méterre nyugatra található a dabrovaci vízforrás, és a helyiek szerint a 20. század első felében a várhely közelében több vízforrás volt. A helyiek emlékeznek az ezen a helyen lévő romokra is, amelyek szerintük összeomlott kőhalmok voltak, amelyek az építmény ovális vagy kör alakú alakjára utaltak. [9]

A Mindenszentek-kápolna[10] egyhajós, átépített középkori épület, amelyet keleten az apszis, nyugaton pedig a homlokzatba beépített harangtorony zár. Az eredetileg kisebb, apszisos, román stílusú templom, a 13. században épült Borić bán leszármazottai, Petar és Ivan Borić testvérek birtokán. A törökök távozása után a régebbi román stílusú templomot a 18. század elején újjáépítették, amikor is temetőt alakítottak ki körülötte. A második helyreállítás a 18. század közepén következett, miután egy földrengésben elpusztult. A kápolna meglévő formáját 1810-ben, a barokk-klasszicista átépítés során kapta. A harangtornyot piramis alakú sisak zárja le. A kápolna kőből, valamint középkori és barokk téglából épült. A homlokzatok egyszerű kialakításúak saroklizénákkal és vakolt ablakkeretekkel. A Mindszenti temetőkápolna melletti temetőből kiemelkedik az újgradiskai Lobe család művészi értékű síremléke.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
  3. ↑ Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine.
  4. ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 233. oldal.
  5. ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 504. o.
  6. ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 161. o.
  7. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  8. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  9. ↑ Marina Matković: Kasnosrednjovjekovne utvrde novogradiškog kraja Zagreb, 2013. – diplomamunka(horvátul)
  10. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6066.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Prvča&oldid=26881725”