Gornji Bogićevci
| Gornji Bogićevci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Gornji Bogićevci |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Pavo Klarić (HDZ) |
| Irányítószám | 35429 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1428 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 36″, k. h. 17° 13′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 36″, k. h. 17° 13′ 48″ | |
| Gornji Bogićevci weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornji Bogićevci (1991-ig Gornji Bogičevci) falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 61, közúton 75 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 35, közúton 43 km-re délnyugatra, a Psunj-hegység déli lejtői alatt, a Száva völgyétől északra fekvő teraszon, az Okucsányról Újgradiskára menő út és a Starča-patak mentén Kosovac és Srmtić között fekszik.
A község települései[szerkesztés]
A községhez Dubovac, Gornji Bogićevci, Kosovac, Ratkovac, Smrtić és Trnava települések tartoznak.
Története[szerkesztés]
A mai Gornji Bogićevci délkeleti határában feküdtek a középkorban Sztárcsa és Tornova („Ztharcha et Thornowa”) királyi birtokok, melyek 1328-ban birtokcserével a túrmezei csicsáni birtokért cserébe kerültek a johanniták birtokába. A területtől nyugatra fekvő lesznicai és racessai birtokok már 1312 óta a rend birtokában voltak. Így egy hatalmas területű, egységes birtok jött létre, mely nagy jövedelmet biztosított a rend számára. Sztárcsa és Tornova megszerzése után az utóbbi birtokon a rend elkezdte építeni Szent János várát („castrum sancti Johannis”), melyet már 1361-ben említenek a rend priorjának egyik oklevelében. Amikor 1403-ban az akkori prior Bebek Imre fellázadt a királyi hatalom ellen Zsigmond híve Maróthy János macsói bán erővel foglalta el a várat és elűzte onnan a johannitákat, akik Boszniába menekültek. A várat valószínűleg lerombolták a király hívei, mivel ezután már nem említik. Tornova birtoka ezután is a rend kezében maradt egészen a középkor végéig, mint ahogyan 1495-ben és 1507-ben is említik. A nevet a pataknév és az Okucsány és Újgradiska között fekvő Trnava falu neve őrizte meg az utókor számára.
A török 1536 és 1544 között foglalta el ezt a területet. Az első megbízható források Bogićevci létezéséről a 17. századból az egyházlátogatások irataiból származnak. Neve is a johanniták egykori várával kapcsolatos. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as összeírásában hajdúfaluként „Bogievczy” néven 38 portával szerepel. [2] 1750-ben felépítették Újgradiska várát, melynek főépítésze Philip Lewin Beck báró itt, Bogićevcin lakott. Egykor az az utca ahol lakott az ő nevét viselte. 1769-ben Mária Terézia elrendelte a Zágráb-Vinkovci-Zimony főút megépítését, mely után a falu lakossága is az út mellé települt át. Ekkor létesültek a falu első utcái a Novi kraj és a Filipovac.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Ober Bogichevczi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bogichevcze (Gornye)” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bogichevczi (Gorne)” néven 87 házzal, 462 katolikus vallású lakossal találjuk. [4] A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták. Plébániáját 1789-ben alapították, a plébániatemplom 1830-ban épült.
1857-ben 412, 1910-ben 641 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 84%-a horvát, 4%-a cseh, 3%-a olasz, 2%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elején 1991 tavaszán szerb ellenőrzés alá került. A horvát lakosságot elűzték. A szerbek a falut teljesen kifosztották és lerombolták, földig rombolták a plébániatemplomot is. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. A háború után mindent újjá kellett építeni, a templomot a régi helyén építették újjá. 2011-ben a településnek 699, a községnek összesen 1975 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 412 | 481 | 436 | 556 | 577 | 641 | 726 | 814 | 834 | 824 | 912 | 916 | 893 | 881 | 764 | 699 |
Gazdaság[szerkesztés]
„Brezina” ipari övezet.
Nevezetességei[szerkesztés]
A falutól délkeletre a ma Varošinának nevezett mezőn találhatók a johanniták Szent János várának maradványai. A helyet a népnyelv ma „Bedem”nek nevezi, amely várfalat jelent. A hely jól látható nagyméretű kettős sáncával, árkával és védőfalaival ma is vonzza a régészeket, akik szakszerű régészeti feltárást is végeztek itt. Maga a vár az egyszerű, kisméretű középkori castrumok közé tartozik. Központi része egy 55-ször 75 méteres területen fekszik, míg az egész ovális alakú erődítmény átmérője 250 méter. Az ásatások során sok későközépkori cseréptöredék került itt elő. A szóbeli hagyományok, régészeti maradványok, történeti logika és bizonyos utalások szerint a régi Bogićevci falu valószínűleg a közelében épült. Ma a várhoz a faluból délkeletre vezető makadámúton, a vasútvonalon keresztül lehet eljutni.
A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1829 és 1831 között épült. Egyhajós épület ovális apszissal és a szentély nyugati oldalán épített sekrestyével. Hosszúsága 22,5 méter, szélessége 11,5 méter. A homlokzat felett emelkedő harangtorony 25 méter magas. 1916-ig a Szentléleknek szentelt főoltár, valamint a Szűz Máriának, Alexandriai Szent Katalinnak és Szent Donátnak szentelt mellékoltárok voltak a templomban. Valamennyi Ignac Berger neutischeni mester munkája a 19. század első feléből. A templom új berendezését Tirolból hozatták 1909-ben. Értékei miatt kulturális műemlékké nyilvánították. 1991 őszén a templomot a JNA és a Krajinai Szerb Köztársaság katonái a földig rombolták. A háború után a templomot a régi helyén építették újjá. Az eredeti berendezésből három oltárt még 1936-ban a zágrábi egyházmegyei múzeumba vittek. A Szentlélek oltárkép később a zágrábi székesegyház sekrestyéjébe, a Szent Katalin és a Szűz Mária oltárkép pedig az érseki palotába került, ma is ott láthatók.
A honvédő háború eseményeinek emlékére egy kereszttel díszített emlékművet állítottak fel az önkormányzat központjában, amely a szülőföldért elhunyt horvát harcosok szenvedését szimbolizálja. Az előtérben az emlékmű talapzatán a Bogojević háborúban meggyilkolt védőinek neve, valamint a második világháborúban meghalt horvát hazafiak nevei vannak, függetlenül attól, hogy melyik oldalon ölték meg őket. A temető közepén egy nagy fémkereszt állítottak fel Gornji Bogićevci lakóinak szenvedéseire emlékeztetve. Az első horvát elnöknek, Franjo Tudjmannak a helyi téren Bogicevciben mellszobrot állítottak fel, amely elismerésül a modern horvát állam létrehozásában való hozzájárulásáért.
Kultúra[szerkesztés]
- „Grigor Vitez” könyvtár és olvasóterem
- KUD „Starča” Gornji Bogićevci kulturális és művészeti egyesület
Oktatás[szerkesztés]
Az iskola mai épületét 1997-ben a háború után kezdték építeni, mivel a régi iskolát a háborúban a szerbek lerombolták. A munkát 2001. szeptember 10-én kezdték meg az intézményben 42 tanulóval két vegyes osztállyal. Ma az okucsányi iskola területi iskolájaként négy alsó tagozatos osztállyal működik. A felsősök Okucsányra járnak iskolába.
Sport[szerkesztés]
- Az NK Sloboda Gornji Bogićevci labdarúgóklubot 1973-ban alapították.
- Asztalitenisz klub.
Egyesületek[szerkesztés]
- DVD Gornji Bogićevci tűzoltóegylet
- „Lan” nőegylet
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 227. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 66. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 159. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 22. oldal. (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Ratko Ivanušec - Marija Mihaljević: Lokaliteti križarskih utvrda Račeša, Cage – Lješnica, Sv. Ivan Trnava (Gornji Bogićevci)- Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske 39/2015
- Lejla Dobronić: A templomos, a johannita és a szentsír lovagok rendházai, várai és templomai Zágráb, 1984. (fordította: Szatanek József)
- A Bljesak-95 hadművelet Archiválva 2019. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
