Zalasd
.jpg)
Zalasd (románul: Zlaști) Vajdahunyadhoz tartozó, egykor önálló település, amely korábban vasgyártásáról, újabban pedig a vajdahunyadi gyárhoz kapcsolódó mészgyáráról ismert.
Fekvése[szerkesztés]
A vajdahunyadi vártól légvonalban két km-re nyugat–délnyugatra, az azonos nevű patak partján fekszik, amely a vajdahunyadi református templom alatt folyik a Csernába.
Története[szerkesztés]
Írott történeti névalakjai: Zlasd (1362), Zalasd (1363), Zalosd (1480), Zlászt (1733), Zasty (1750). Hunyad vármegyéhez, a 15. század közepétől a vajdahunyadi váruradalomhoz tartozott. Kenézei 1363-ban Stroya és Zayk. Határában 1507-ben aranybánya működött.[1] Egy 1634-es feljegyzés szerint korábban református anyaegyházközség volt, de saját papjáról csupán 1720 körülről hallunk, ő is valamely helyi birtokos udvari papja lehetett.[2]
A Barcsayaknak már 1685 előtt hámoruk volt a falu Ohába nevű részén. Ezt az állam 1872-ben megvásárolta. 1895-ben már Mátyásfy József tulajdonában volt és 24 munkást foglalkoztatott.[3] Különböző szerszámokat, végül már csak ekevasat gyártott. 1933-ban szüntették meg.
A települést az 1920-as években csatolták Vajdahunyadhoz.
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 524 lakosából 386 volt román, 119 cigány, 12 magyar és 7 német nemzetiségű; 505 ortodox és 19 római katolikus vallású.
- 1900-ban 642 lakosából 596 volt román, 21 magyar, 20 német és 4 cigány anyanyelvű; 594 ortodox, 41 római katolikus és 5 görögkatolikus vallású.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Talc-Dolomită mészgyár dolomitot és zsírkövet dolgoz fel, a végterméket pedig a vasgyártásban hasznosítják. A mészgyár mellett külszíni dolomitfejtés található.
- A retyisórai iparvasút 760 mm-es nyomtávú, 13 km hosszú vonalát 1900-ban adták át. Az egyik végállomás a vonatfordítóval a vajdahunyadi vasgyár területén helyezkedik el. Az akkori másik végállomás a mai Gyalár község területén fekszik, ahonnan a vasút mészkövet szállított a vasgyárba. A vasút áthaladt a vaskohójáról ismert Govasdián is. A hegyes felszín miatt a vonalhoz több viaduktot és alagutat építettek – az első viadukt a város és Zalasd falu között ível át a Zalasd völgyén. 1970-ben a vonalat megrövidítették és a szintén Gyalárhoz tartozó Crăciuneasán alakították ki új végállomását. 1990-ben beszüntették a személyszállítást, majd 2006-tól már csak a vonal első három kilométeres, a zalasdi mészgyárig tartó szakaszát használták. 2009 nyarán felszedték a síneket és több híd pilléreit lebontották.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Simon Zsolt: Az erdélyi aranybányászat a késő középkorban, Marosvásárhely 2010, 16[halott link]
- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 17. o.
- ↑ Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. 2. Bp., 1898, 301. o.
Források[szerkesztés]
- Részletes összefoglaló az egykori Vajdahunyad környéki vasmanufaktúrákról[halott link] (románul)
- A retyisorai vasút megmentéséért küzdők blogja (románul)
- A kisvasút a www.kisvasut.hu-n
-
Adler Lipót felvételei a 20. század elejéről: Ortodox templom -
Zalasdi férfi
.svg){kind=small}