V. Amenemhat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Amenemhat
előd
egyiptomi fáraó
utód
Nerikaré vagy Pantjeni
XIII. dinasztia
Ameni Kemau vagy Szahórnedzsheritef

Amenemhat szobra Elephantinéból
Amenemhat szobra Elephantinéból

Uralkodásai. e. 1796-1793 (Ryholt)
i. e. 1746-1743 (Franke)
Prenomen
<
N5sS42D28
>

sḫm-k3-rˁ
Szehemkaré
lelke erős”
Nomen
<
imn
n
mHAt
t
>

A torinói királylistán:
<
imn
n
mHAt
t Z1
G7
>

ỉmn-m-ḥ3.t
Amenemhat
Ámon az élen”
GyermekeiAmeni Kemau (?)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Amenemhat témájú médiaállományokat.

V. Amenemhat (uralkodói nevén Szehemkaré) ókori egyiptomi fáraó volt, a XIII. dinasztia egyik uralkodója. Kim Ryholt és Darrell Baker egyiptológusok szerint a dinasztia negyedik uralkodója volt, Nerikarét követte a trónon és i. e. 1796-tól i. e. 1793-ig kormányzott, utódja Ameni Kemau volt.[1][2] Detlef Franke szerint i. e. 1746 és 1743 közt uralkodott. Jürgen von Beckerath szerint elődje Pantjeni, utódja Szehotepibré.

Páran feltételezik, hogy azonos a dinasztia második királyával, Amenemhat Szonbeffel.

Említései[szerkesztés]

V. Amenemhatot említik a torinói királylista 7. oszlopának 7. sorában; itt 3-4 évnyi uralkodási időt tulajdonítanak neki. Ezt valószínűleg megerősíti egy lahúni papirusz, melyen egy Szehemkaré nevű király harmadik uralkodási évét említik; ő lehet V. Amenemhat és Szonbef is.[2] Egyetlen lelet maradt fenn uralkodásai idejéből, egy szobor Elephantinéból, mely eredetileg Szatet templomában állt, rajta a következő szöveggel: „A jó isten, a Két Föld ura, a szertartások ura, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Szehemkaré, Ré fia, Amenemhat, Szatetnek, Elephantiné úrnőjének kedveltje, ki örökké éljen.” A szobor fejét és karját a 19. században fedezték fel egy templom romjai közt, melyet egy Hekaib nevű nomoszkormányzó tiszteletére emeltek; ma a Bécsi Szépművészeti Múzeumban található. A szobor testét, melyen a felirat látható, 1932-ben fedezték fel, ma az Asszuáni Múzeumban van.[1][2]

Személyazonossága[szerkesztés]

Vitatott, hogy Szehemkaré V. Amenemhat ugyanaz a személy-e, mint Szehemkaré Szonbef, akit Kim Ryholt, Jürgen von Beckerath és Darrell Baker a XIII. dinasztia második uralkodójának tart. Szonbef valóban hívta magát Amenemhat Szonbefnek, ami Ryholt szerint úgy értendő, hogy „Amenemhat fia Szonbef”, vagyis Szonbef IV. Amenemhat fia. Így ő és V. Amenemhat két különböző személy.[1][2][3][4] Ryholt és Baker úgy tartja, hogy Szonbef és Amenemhat közt egy rövid ideig hatalmon lévő király, Nerikaré uralkodott, von Beckerath szerint azonban Szehemr Hutaui Pantjeni uralkodása választotta el a két királyt egymástól.[3][4]

Detlef Franke és Stephen Quirke ezzel szemben úgy vélik, hogy Szonbef nevében az Amenemhat a saját neve, nem az apjáé, így ő és V. Amenemhat ugyanaz a személy.[5][6] A kettős nevek gyakorinak számítottak a XII. dinasztia korának végén, a XIII. dinasztia elején.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c. 1800-1550 BC, (Carsten Niebuhr Institute Publications,, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997), 336-337, file 13/2 and 13/4.
  2. a b c d Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008
  3. a b Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964
  4. a b Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46. Mainz am Rhein, 1997
  5. Detlef Franke: Zur Chronologie des Mittleren Reiches (12.-18. Dynastie) Teil 1 : Die 12. Dynastie, in Orientalia 57 (1988)
  6. New arrangement of the 13th Dynasty, on digital Egypt.
  7. Stephen Quirke: In the Name of the King: on Late Middle Kingdom Cylinders, in: Timelines, Studies in Honour of Manfred Bietak, Leuven, Paris, Dudley, MA. ISBN 90-429-1730-X, 263-64

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sekhemkare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.