Vörös Cyrill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörös Cyrill
SzületettVörös Imre
1868. október 31.
Borszörcsök
Elhunyt1948. május 28. (79 évesen)
Sátoraljaújhely
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Vörös Cyrill, néhol Cirill (Borszörcsök, 1868. október 31.Sátoraljaújhely, 1948. május 28.) eszperantista, matematikus, piarista tanár.

Életpályája[szerkesztés]

A középiskolát Pápán, Veszprémben, Vácon, hittudományi tanulmányait pedig Nyitrán végezte. A kolozsvári egyetemen mennyiségtan és természettan szakot végzett 1893-ban. Rá egy évre bölcseleti doktorátust szerzett. 1886-ban belépett a piarista rendbe, 1893-ban pappá szentelték. Tanár 1892-től Léván, 1893-tól Nagykanizsán, 1899-től Kecskeméten, 1903-tól 1919-ig Budapesten, ahol utolsó évben igazgató is volt. 1920-tól 1934-ig a rend vagyongondnoka volt.

Munkássága[szerkesztés]

Több könyve és értekezése jelent meg a Bolyai-féle abszolút- és a Riemann-geometria körében. 1909-től eszperantista volt, nevéhez fűződik az eszperantó matematikai szaknyelvének kidolgozása. 1930-tól 1938-ig a Magyar Országos Katolikus Eszperantó Egyesület társelnöke volt. Fizika–matematika, fizika–földrajz tanterveket is készített középiskolásoknak. A SZIA IV. osztályának tagja volt (kivéve a Tanácsköztársaság idejét).

Művei[szerkesztés]

  • Egyszerű szerkezetű repülőrendszer legközönségesebb mozgásai, Kolozsvár, 1893.
  • Egyszerű repülőszerkezet vertikális mozgása, Kolozsvár, 1895.
  • Analitikus Bolyai-féle geometria, Budapest, 1909.
  • La ebeno Bolyaia, Budapest, 1910.
  • Elementoj de la geometrio absoluta, Budapest, 1911.
  • La spaco Bolyaia. Budapest, 1912.
  • Konstans görbületű forgási felületek a Bolyai-féle geometriában, Budapest, 1917.
  • Szemi-archimedesi geometriák, Budapest, 1924.
  • Maximális térfogatú hexaéderek a Bolyai-féle geometriában, Budapest, 1930.
  • Végtelen tér a relativitástanban, Budapest, 1935.

Források[szerkesztés]