Tolnay Gábor (agrártörténész)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az agrártörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Tolnai Gábor (egyértelműsítő lap).
Tolnay Gábor
Született1931. január 18.[1]
Öcsöd
Elhunyt2023. január 1. (91 évesen)[2]
Mezőtúr[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemúzeumigazgató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeÖcsöd
Sablon • Wikidata • Segítség

Tolnay Gábor (Öcsöd, 1931. január 18. – Mezőtúr, 2023. január 1.) pedagógus, könyvtáros, agrártörténész, múzeumigazgató, szerkesztő, címzetes főiskolai tanár, az MTA köztestületi tagja.

Családja[szerkesztés]

Édesapja, Tolnay Antal Gábor (1907–1933[4]) nagygazda, az öcsödi képviselő-testület tagja, a helyi Hangya Szövetkezet elnöke 1933-ban halt meg.[5] Ekkor Tolnay Gábor még csak két és féléves volt. Nagyapja, Tolnay Antal (1877–1926[6]) sem élt már születésekor. Mindketten az Öcsödön több nemzedékre visszatekintő földbirtokos Tolnay család tagjai voltak.[7]

Édesanyja, Golián Ilona (1905[8] – 1995) egy jelentős helyi értelmiséginek, Golián Lajosnak (1861–1938)[9][10] a leánya. Golián Lajos az öcsödi önkormányzatnak az 1890-es évek elejétől másodjegyzője, adóügyi jegyzője, egy ideig anyakönyvvezetője volt. 1913-tól 1928. évi nyugdíjazásáig[11] községi főjegyző, az Öcsödi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet igazgatója, nyugdíjazása után, 1938-ban bekövetkezett haláláig az öcsödi „házhelyjuttatottak” érdekeinek sikeres képviselője.[12]

A család férfitagjainak korai halála miatt édesanyja, anyai nagymamája, és nagynénje (Golián Róza, 1896–1988) között nevelkedett.[13]

1955-ben nősült meg, feleségével, Varga Margit (1936–2008) pedagógussal, csaknem 54 évig voltak házasok. Gyermekei: Gábor (1956–) és Ferenc (1959–).

Tanulmányai[szerkesztés]

Az Öcsödön elvégzett négy elemi után 1940-től a szarvasi evangélikus Vajda Péter Gimnázium és internátusban folytatta tanulmányait.[14] Osztályfőnöke ekkor Gyarmati András volt.[15] Negyedikes korában, 1944-ben a front közeledtével a leventékkel együtt elvitték Pozsonyig és ezért halasztania kellett két évet, de egyet bepótolva, 1946-ban dr. Hanzó Lajos osztályfőnökségével[16] újra beült az iskolapadba, s már a 6., majd a 7. osztályban folytatta tanulmányait.[17] 1949-ben tette le az érettségit az ekkorra már államosított gimnáziumban.

1949–1950-ben a Szarvasi Tanítónőképző Intézetben[18] tanult tovább, és szerzett oklevelet, hogy minél előbb kereső foglalkozáshoz jusson.[19]

1957–1963 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán munka mellett végezte el a magyar–történelem szakot (megemlékezése szerint Szabad György volt történelem tárgyban az egyik kedvelt tanára). Középiskolai tanári diplomájának megszerzése után 1970–1973 között politológiai tanulmányokat is végzett. 1970-ben szerzett doktorátust az ELTE Bölcsészettudományi Karán,[20] kandidátusi értekezését 1994-ben védte meg.[21]

Pályafutása[szerkesztés]

1951–1962 között tanyai igazgató-tanító volt. Öcsöd-Bábockán kezdett tanítani 21 évesen 60 fős osztatlan iskolában, innen vonult be katonai szolgálatra.[22] 1954-től 1963-ig Tolnay Gábor és (1955-től már felesége) Varga Margit a gödénylaposi két-tanítós iskolában oktattak. 1963-tól 1973-ig Öcsöd belterületi általános iskolai tanár és gimnáziumi [23] igazgató-helyettes volt. Magyartanári elhivatottságára, élményt adó óráinak hangulatára még nyugdíjas korában is szívesen emlékezett a mesterszállási Kovács János könyvtárvezető, helytörténész, a Jászkunság évkönyv[24] állandó írója.[25]

1973-ban Mezőtúrra került, s a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri Mezőgazdasági Főiskolai Kara könyvtárvezetői állását töltötte be 1978-ig, Patkós István[26] felkérésére elvállalta a főiskola főigazgatói hivatalának vezetését is. 1978-tól a Dózsa György Mezőgazdasági és Gépészeti Szakközépiskola tanára[27] és könyvtárosa volt. Utóbbi munkakörében a főiskola akkor több mint 40.000 kötetes könyvtárának, melyben 400 darabot meghaladó 16–18. századi muzeális értékű mű is fellelhető volt, megfelelő raktári elhelyezést, restaurálást és részben feldolgozást biztosított.[28] 1985-ben Kiváló Munkáért díjat kapott itteni tevékenységéért.[29]

42 évi pedagógusi pálya után 1992-ben ment nyugdíjba. Mint búcsúztatójában elhangzott: „Feleségével együtt meghatározó egyéniségei voltak (Öcsöd és) Mezőtúr pedagógus társadalmának, évtizedeken keresztül generációk tanultak tőlük az iskolákban. Mindig a legkedvesebb, legemberségesebb tanárok között tartották őket számon.”[30]

1991-től 1994-ig a szolnoki Kárpótlási Hivatal főtanácsosaként tevékenykedett. 1994-ben Tálas László (1935−2004)[31] megyei múzeumigazgató felkérte, hogy vállalja a mezőtúri Túri Fazekas Múzeum vezetését, s e munkakörben 1994-től 2007-ig,[32] majd még közel 10 évig részmunkaidős történészként dolgozott. Jelentőségét a múzeum életében utóda, Pusztai Zsolt méltatta: „Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy 2004-ben a múzeum megkapta a felújított, kibővített Bolváry-házat. A Túri Fazekas Múzeum a nehéz körülmények után hirtelen a térség egyik legjobb adottságokkal rendelkező közgyűjteménye lett.”[33] 1999–2002 között a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának tudományos titkára is volt, ahol saját kutatómunkája mellett egy, vagy kétévente konferenciákat szervezett, sorozatokat szerkesztett és adott ki a megye történetéről.

1998-tól 2014-ig a Honismeret folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.[34] A folyóirat helyt adott saját tanulmányainak, írásainak is, s 75 éves korában méltatta Tolnay Gábor munkásságát.[35] A Honismereti Szövetségben tagként 1973-tól kifejtett munkájának elismeréséül 1993-ban Honismereti Emléklapot,[36] 1994-ben Csete Balázs-díjat,[37] 1999-ben, a XXVII. Országos Honismereti Akadémia megrendezésekor Bél Mátyás Notitia Hungariae Emlékdíjat kapott.[38]

Az 1970-es évek elejétől részt vett az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új- és Legújabb Kori Helytörténeti Munkacsoportjának munkájában.[39]

Az MTA köztestületének tagja, az akadémia Agrártudományok Osztályán az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottság választott tisztségviselője volt. Részt vett az MTA Agrár-közgazdasági Tudományos Bizottsága és az MTA Debreceni Területi Bizottságának munkájában.[40]

A Hajnal István Kör tagja, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Honismereti Szövetség vezetőségi tagja volt. A Magyar Agrártörténeti Társulat, a Tiszántúli Történészek Társulata is tagjaként tartotta nyilván. 1960-tól a Magyar Történeti Társulat tagja, 1963-tól a TIT városi és városkörnyéki szervezetének vezetőségi tagja. 1973-tól a Magyar Agrártudományi Egyesület, 1990-től a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Népfőiskolai Társaság, 2000-től a Magyar Múzeumi Történész Társulat (MAMUTT) is tagjai között tudhatta.[41]

Kutatási témái: a 20. század első felének magyar agrártörténete, a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása szűkebb pátriája, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegye, illetőleg egyes települései területén. Foglalkozott Mezőtúr, Öcsöd, Túrkeve és Dévaványa, valamint tágabb környezetük mezőgazdaság-történetére vonatkozó egyéb források feldolgozásával, közzétételével is. Kutatómunkája során számos levéltár, könyvtár, múzeum anyagában vált otthonossá, és épített ki baráti kapcsolatokat a közgyűjtemények munkatársaival,[42] munkáit mindenkor az eredeti források mély tisztelete jellemezte. Tudományos titkári korszakában indította el, majd múzeumigazgatóként is folytatta a hiánypótló „Documentatio Historica” sorozatot, amely 2000 és 2011 között megjelent 14 kötetével Jász-Nagykun-Szolnok vármegye több helységének és nemesi történetének okleveles forrásait tette közzé.[43] Forráskiadási tevékenységét Csorba Csaba[44] méltatta: „...örülnünk kell minden forráskiadványnak, s kiemelten támogatnunk kell a szakszerű, tudományosan is jól hasznosítható köteteket, s még inkább a sorozatokat. Az Alföld közepén fekvő megye kezdeményezése igazán mintaszerű.” [45]

80 éves volt, amikor a mezőtúri Dörgő Dániel (1831–1891) kisbirtokos korábban felfedezett és részben általa már ismertetett iratai közül a fennmaradt, nagyszámú levelezését elkezdte számítógépre vinni, s ezt kiszélesítette Bereczki Máté pomológus válaszleveleinek feldolgozásával is. Munkájának eredménye hét kötetnyi forráskiadvány, melyet részben saját, részben neves művelődéstörténészek, kertészmérnökök, néprajztudósok kiegészítő tanulmányaival gazdagítva szerkesztett meg, s tett közzé 2012 és 2018 között a Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár oldalán.[46]

Halász Péter emelkedett stílusú jellemzését adta a fáradhatatlan, akkor 75 éves Tolnay Gábornak, aki történetírói tevékenysége során a „historia fájának” gyökerét helytörténeti munkáival, törzsét agrártörténeti monográfiáival és tanulmányaival, virágait pedig ismeretterjesztő közleményeivel gondozza: „Dr. Tolnay Gábor művei nem száraz tudományos munkák, hanem ízig-vérig a földön, a szülőföldön álló, abból újra és újra erőt merítő, Antheus-i ember alkotásai.”[35]

Pályafutása során gyűjtött és felhalmozott forrásanyagának történészi elemzését – bár tervezte – egy váratlan agyérkatasztrófa miatt nem tudta folytatni. Hosszas betegség után 2023. január 1-jén, hajnali 4 órakor hunyt el Mezőtúron. Családja, barátai, pályatársai, tanítványai 2023. január 16-án búcsúztatták az öcsödi Izbéki-féle temetőben, ahol édesanyja és felesége mellé helyezték végső nyugalomra.[47]

Tudományos címei és díjai[szerkesztés]

  • Egyetemi doktor (1970)
  • Kiváló Munkáért díj (1985)[29]
  • Honismereti Emléklap (1993)[48]
  • A történelemtudomány kandidátusa (1994)[49]
  • Csete Balázs-díj (1994)[50]
  • Bél Mátyás Notitia Hungariae Emlékplakett (Emlékérem) (1999),[51]
  • Öcsöd Nagyközségért díj – A művelődésügy területén végzett teljesítményéért (1999)
  • Címzetes főiskolai tanár (2000)
  • Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Nagydíj (2000)[52]
  • Bugát Pál emlékérem (2000)
  • Öcsöd nagyközség díszpolgára (2006)
  • Mezőtúr város díszpolgára (2010)

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Több mint 120 dolgozat szerzője, 27 könyv társszerzője, 27 könyv szerkesztője.[53]

Kötetek nyomtatásban[szerkesztés]

Kötetek elektronikus megjelenésben[szerkesztés]

Tanulmányai, cikkei[szerkesztés]

  • A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Öcsödön az 1920-as években (1975)
  • Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében (1987)
  • Agrárszövetkezeti mintakörzet terve Békés vármegyében 1935-ben (1990)
  • A helyi mezőgazdasági önkormányzat működési feltételei a két világháború között (1990)
  • A Nagyatádi-féle földreform és az 1935. évi mezőgazdasági statisztika (1990)
  • Szántóföldi növénytermesztés Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között (1990)
  • A Nagyatádi-féle földreform végrehajtásának néhány sajátossága (1991)
  • A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Túrkevén (1992)
  • Jász-Nagykun-Szolnok vármegye mezőgazdaságának egyes kérdései 1920–1944 között (1994)
  • Epizódok a Nagyatádi-féle földreform jászsági végrehajtása történetéből (1995)
  • A Nagyatádi-féle földreform és a gazdasági cselédek ügye (1995)
  • A tószegi Hitelszövetkezet működése 1929 és 1941 között (1996)
  • Öcsöd 1848/49-ben (1998/1999)
  • A mezőgazdaság helyi érdekvédelme a két világháború között (1999)
  • Vita – legelőügyben – Dévaványa és Túrkeve között (1999)
  • Az 1915. évi árvíz Dévaványa térségében (2000)
  • Dévaványa mezőgazdasága a 20. század első felében (2001)
  • Néhány kataszteri fogalom agrártörténeti vonatkozása (2002)
  • „Dévaványai Köztársaság.” (2002)
  • Kossuth és a reformkori agrárkérdések (2002); In: Kossuth emlékülés Tessedik Sámuel Főiskola, Szarvas, 2003, 112 o.
  • Az 1853. évi úrbéri pátens (2003)
  • Tanyák és a tanyai gazdálkodás (2012)
  • Bereczki Máté gyümölcsöskertjének kálváriája (2013)
  • Madách Aladár levelei Bereczki Mátéhoz (2013)
  • Bereczki Máté és gyümölcsöskertje (2015)
  • Két ember barátsága a 19. századi Mezőtúron (2016)
  • A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai 1895 és 1944 között (2018)
  • A birtini erdő ügye. Adalék a Trianon utáni agrárperekhez (2019)
  • A tanyák és a tanyai gazdálkodás (2019)
  • A szarvasmarha-tenyésztés jellemzői és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara irányítói hatása a két világháború közötti Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (2019)
  • Dévaványa pénzügyi küzdelme az 1929–1933 közötti világválsággal (2019)
  • Az 1920-as évek földreformja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (2020)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  2. ↑ Elhunyt dr. Tolnay Gábor, a kiváló agrártörténész, 2023. január 2.
  3. ↑ https://szol24.hu/2023/01/02/elhunyt-tolnay-gabor-ocsod-diszpolgara/
  4. ↑ Öcsöd állami, halotti anyakönyv, 87/1933. folyószám – Familysearch.org
  5. ↑ Halálakor 89 holdas gazdaként említik.Kis Ujság, 1933. szeptember 3. 200. szám, 10. o.
  6. ↑ Öcsöd állami, halotti anyakönyv, 111/1926. folyószám – Familysearch.org
  7. ↑ 1861-ben a Békés megyei Gazdasági Egylet üléséről szóló jelentésben alapító tagokként a hátralék beszedésére jelölték ki többek között Tolnay Gábort is.Sürgöny, 1861. november 21. 267. szám
  8. ↑ Öcsöd állami, születési anyakönyv, 20/1905. folyószám – Familysearch.org
  9. ↑ Golián Lajos (1861. május 2.–1938) keresztelési bejegyzése a Szarvasi evangélikus egyházi anyakönyvbe, 325/1861. folyószám alatt. (Apa: Golián János csizmadia, anya: Dispiter Mária)
  10. ↑ „Egy nehéz anyagi körülmények között élő sokgyermekes szarvasi csizmadia legkisebb gyermeke volt, aki már felnőtt korában magánúton végezte el tanulmányait.” Tolnay Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Öcsödön az 1920-as években In: Agrártörténeti Szemle 17. évfolyam 1975. 1-2. szám, 178. oldal, 37. lábjegyzet
  11. ↑ Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1928. december 12. 404. oldal
  12. ↑ Tolnay Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Öcsödön az 1920-as években In: Agrártörténeti Szemle 17. évfolyam 1975. 1-2. szám, 182. o.
  13. ↑ Arcvonások. 2011. augusztus. 6. (Életútinterjú dr. Tolnay Gáborral) Szerkesztő: Füstös Jenő. Operatőr-Vágó: Billédi Géza. (Idézett hely − Interjú 46:30) Archiválva.
  14. ↑ Vajda Péter Evangélikus Gimnázium értesítője, Szarvas, 1941/42.
  15. ↑ Gyarmati András. In: Pedagógusok arcképcsarnoka, 12. kötet. Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2013. 131–133. o.
  16. ↑ Pedagógusok arcképcsarnoka, 12. kötet. Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2013. 150–151. o.
  17. ↑ Vajda Péter Evangélikus Gimnázium értesítője, Szarvas, 1948/49.
  18. ↑ Az államosítás után (1948) egy ideig tanítónőképzőként működött a főiskola. Tolnay Gábor visszaemlékezése szerint csupán 9 fő férfihallgató volt az évfolyamában.
  19. ↑ A pedagógushiány miatt származástól függetlenül fogadták a jelentkezőket.Arcvonások. 2011. augusztus. 6. (Életútinterjú dr. Tolnay Gáborral) Szerkesztő: Füstös Jenő. Operatőr-Vágó: Billédi Géza. (Idézett hely − Interjú 19:29)Archiválva.
  20. ↑ Doktori disszertációja: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Öcsödön az 1920-as években. 1971. (156 o.) „Ismerteti az 1920-as öcsödi birtokviszonyokat, a paraszti gazdálkodás jellegét, a terméseredményeket, a földreform nyomán bekövetkezett változásokat. Figyelmet szentel a házhelyek kiosztásának, a földreform során juttatott szántó- és legelőterületnek. Nyomon kíséri a falu és az uradalom egész negyedszázadot betöltő permanens harcát s igyekszik a falu különböző társadalmi rétegeinek magatartását a megfelelő iratok felhasználásával dokumentálni.” Századok – 1974. Krónika. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelemből elfogadott doktori disszertációk az 1971/72. évben (Összeáll. D. Szabó Mária) 1028/IV 1036. oldal. Részben közzétéve Tolnay Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Öcsödön az 1920-as években. Agrártörténeti Szemle 17. évfolyam, 1975. 1–2. sz. 172–204. o.
  21. ↑ Kandidátusi értekezése: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása – különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok vármegyére. Kandidátusi értekezés. Mezőtúr, 1993. Gépirat, 274 oldal
  22. ↑ Kuláknak minősülő származása miatt a katonaságnál inkább – saját szavai szerint – „munkaszolgálatnak” tekinthető 27 hónapot töltött el.
  23. ↑ „Öcsödön a gimnázium 1963 őszétől 1971 tavaszáig a kunszentmártoni gimnázium kihelyezett tagozataként működött. E rövid, nyolcévnyi idő alatt kirepültek a Ratkó-korszak gyermekei, így nem volt célszerű a gimnáziumi oktatást tovább fenntartani Öcsödön. Az a kevés diák, aki Öcsödről vagy a szomszédos településekről bejárt az öcsödi gimnáziumba, a környező nagyobb városok oktatási rendszerét választotta. Az egykori öcsödi gimnázium 1971-ben felvette a József Attila nevet és a továbbiakban általános iskolaként működött.” Bolyán Sándor, földmérő, egykori tanyasi diák: Gondolatok a gödénylaposi iskolánkról Öcsödi Hírek, 27. évf. 188. szám, 2018. december, 17–21. oldal
  24. ↑ Az 1954-től 2012-ig folyóiratként megjelenő periodika 2013-tól évkönyv formában jelenik meg.
  25. ↑ Kovács János: Szomszédolás. Ahol József Attilát Pistának nevezték – adatok Öcsöd kultúrtörténetéhez In: Jászkunság. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület évkönyve 9. Szerk. Örsi Julianna. Szolnok, 2022. 233–234. o.
  26. ↑ Patkós István a Mezőgazdasági Gépészüzemmérnöki Főiskolai Kar megszervezője, gépészmérnök, 1997-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzor emeritusa.
  27. ↑ A szakközépiskola jogelődje a nagy múltú, 1530-ban alapított mezőtúri gimnázium volt, mely 1948. évi államosítása után 1951-ben vette fel Dózsa György nevét, majd a gimnáziumi képzés 1973/74-re megszűnt, s szakközépiskolaként működött tovább. 1992-től a református egyház kezelésébe került, és Szegedi Kis István Református Gimnáziumként működött tovább. A Mezőtúri Református Kollégium honlapja
  28. ↑ Fekete Sándor: A mezőtúri középiskolai könyvtár gondjai. Szolnok Megyei Néplap (33. évf.) 1982. november 13. 267. szám, 7. o.; Tiszai Lajos: Ritkaságok a mezőtúri Dózsa György Gimnázium és Szakközépiskola könyvtárából. Szolnok Megyei Néplap (34. évf.), 1983. december 31. 307. szám, 7. o.; P. Kovács Imre:Nagy becsben tartott iskolai könyvtárakban. Köznevelés, 44. évf. 1988. október 21. 34. szám
  29. ↑ a b Művelődési közlöny (29. évf.), 1985. augusztus 1, 15. szám, 652. o.
  30. ↑ Oroszné Szamos Margit szertartásvezető, Mezőtúr: Dr. Tolnay Gábor (1931 – 2023). Dr. Tolnay Gábor temetési búcsúztatója. 2023. január 16. Öcsöd, Izbéki-féle temető.
  31. ↑ Károly Nóra: Tálas László Zoltán (1935−2004). Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárportál, Helyismereti Wiki
  32. ↑ Nyugdíjazása 2006. november 1-jén történt. Magyar történész-muzeológus ki kicsoda, 2010. (Szerk. Bodrits István, Zombori István.) Budapest – Szeged, Magyar Nemzeti Múzeum – Móra Ferenc Múzeum, 2010. 125. o.
  33. ↑ Pusztai Zsolt: Búcsú a múzeumigazgatótól. Mezőtúr és Vidéke, 95. évf. 2. szám, 2023. február 3. 4. o.
  34. ↑ A szerkesztőbizottság munkájába 1998-ban kapcsolódott be, az első általa is véleményezett folyóiratszám 1999 februárjában, az utolsó szám pedig, amelyben neve fel van tüntetve, 2015 februárjában jelent meg.
  35. ↑ a b Halász Péter: A hetvenöt esztendős Tolnay Gábor köszöntése. In: Honismeret, 2006. (34. évf.) 6. sz. 88−89. o.
  36. ↑ A Honismereti Szövetség által a honismereti mozgalomban kifejtett eredményes munkáért átadott Emléklap díjazottjai. Honismeret, (21. évf,) 1993. 6. szám, Krónika rovat. 62. o.
  37. ↑ „A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Honismereti Egyesület megalakulásakor jogot szerzett arra, hogy a Hazafias Népfront megyei Bizottsága által korábban létrehívott Csete Balázs Emlékplakett kitüntetést adományozza. Az emlékplakettel évente köszönjük meg legaktívabb tagjaink, kutatóink áldozatos munkáját.” Nagy Molnár Miklós: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Honismereti Egyesület. In: Honismeret, (26. évf.) 1998. 3. szám, Krónika rovat. Díjazottak. 88. o.
  38. ↑ A XVII. Honismereti Akadémia kitüntetettjei. In: Honismeret, 1999 (27. évf.) 1999. 5. szám, 12–13. o.
  39. ↑ Párttörténeti Közlemények, 1972. június (18. évfolyam, 2. szám). Hírek.
  40. ↑ Az MTA köztestületének tagjai. Tolnay Gábor.
  41. ↑ Magyar történész-muzeológus ki kicsoda, 2010. Szerk. Bodrits István, Zombori István. Budapest – Szeged, Magyar Nemzeti Múzeum – Móra Ferenc Múzeum, 2010. 125. o.
  42. ↑ A MNL Békés vármegyei Levéltára búcsúja Dr Tolnay Gábortól. (2023. január 9.); A szolnoki Damjanich János Múzeum búcsúja Dr Tolnay Gábortól. (2023. január 16.)
  43. ↑ Documentatio Historica. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága forráskiadványai. Szolnok, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1–14. 2000–2011. ISSN 1586-3174
  44. ↑ Kováts Dániel: Csorba Csaba hatvanesztendős! In: Honismeret, (34. évf.) 2006. 6. szám, 89–90. o.
  45. ↑ Csorba Csaba: Öcsöd nagyközség oklevelei és fontosabb iratai (1297–1738). Recenzió. In: Honismeret (30. évf.) 2002. 5. szám, 87. o. Krónika rovat.
  46. ↑ Bereczki Máté és Dörgő Dániel levelezése. Szerk. Tolnay Gábor. Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár, Szolnok, 2012–2018.
  47. ↑ Oroszné Szamos Margit szertartásvezető, Mezőtúr: Dr. Tolnay Gábor (1931 – 2023). Dr. Tolnay Gábor temetési búcsúztatója. 2023. január 16. Öcsöd, Izbéki-féle temető.
  48. ↑ Honismeret, (21. évf,) 1993. 6. szám, Krónika rovat. 62. o.
  49. ↑ Simon Cs. József: Új arc a kandidátustablón. A huszadik század agrártörténetének kutatója. Sikeresen védte meg kandidátusi értekezését Budapesten, a Tudományos Minősítő Bizottság előtt a mezőtúri dr. Tolnay Gábor, a megyei kárrendezési hivatal főtanácsosa. Új Néplap, 1994. január 12. 9. szám, 5. o.
  50. ↑ Honismeret, (26. évf.) 1998. 3. szám, Krónika rovat. Díjazottak. 88. o.
  51. ↑ Honismeret, 1999 (27. évf.) 1999. 5. szám, 12–13. o.
  52. ↑ Az állandó munka tartja fiatalon. Dr. Tolnay Gábor mezőtúri tanár, történész fél évszázados munkáját Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért nagydíjjal jutalmazták. In: Néplap, 2000. augusztus 24. 198. szám, 6. o.
  53. ↑ Fontosabb publikációi a Magyar Tudományos Művek Tárában. Megtekintve 2023. január 17.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tolnay_Gábor_(agrártörténész)&oldid=26877937”