Töltéshordozó-élettartam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Töltéshordozó-élettartamnak nevezzük azt az átlagos időt, ami egy kisebbségi töltéshordozó keltése és rekombinációja között eltelik.[1]

A rekombináció során felszabaduló energia lehet termikus energia (amit a rácson terjedő fononok kapnak meg, ez a félvezetők termikus veszteségeinek egy forrása), illetve történhet fotonkibocsátással (ez a sugárzásos rekombináció, mely a LED és a lézer működésének is az alapja).

A töltéshordozó élettartam fontos, a félvezetőipari gyakorlatban gyakran alkalmazott anyagparaméter, melyet például bipoláris vagy vékonyréteg tranzisztorok és napelemek töltéshordozóinak jellemzésére használnak.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carrier lifetime című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Chapter 7. Carrier Lifetimes. In Dieter K. Schroder: Semiconductor Material and Device Characterization. 3rd Edition. Hoboken, New Jersey: John Wiley & Sons, Inc. 2006. 389. o. ISBN 978-0-471-73906-7