Szerkesztő:Samat/Wikimánia 2018

2018. július 18–22-én, Fokvárosban volt a 2018-as Wikimánia, melyen felerészben a Wikimédia Alapítvány, felerészben a Wikimédia Magyarország ösztöndíjasaként vettem részt. A Wikimánia a Wikimédia-mozgalom legnagyobb, éves konferenciája, fesztiválja, találkozója, melyen a világ minden részéről nagyjából 1000 fő vesz részt, osztja meg tapasztalatait vagy éppen tanul a másiktól. Az első két nap ún. előkonferencia volt, ahol különböző képzéseken és megbeszéléseken lehetett részt venni, valamint helyet biztosított egy hackathonnak (szoftverfejlesztői rendezvénynek) is, ezt követte a konferencia háromnapos programja.

Odaút[szerkesztés]

A legkedvezőbb árú repülőjegyet dubaji átszállással tudtam lefoglalni, és mivel fél napot kellett volna várni a csatlakozásra, úgy döntöttem, hogy egy nappal korábban megyek és másfél napot hagyok az átszállásra. Ez lehetőséget és egy teljes napot adott arra, hogy megnézzem a „legek” városát, Dubajt. Itt csak röviden összefoglalva: nyár közepén nagyon meleg (közel 50 fok) és 100% páratartalom van a tengerparti, sivatagi emirátusban, ami azonnali és folyamatos izzadást eredményez (nem csak nekem, hanem az ehhez jobban hozzászokott pakisztáni és indiai „helyiek”nek is, akik a lakosság túlnyomó többségét jelentik). Pontosan olyan, mint egy párásított szaunában. Ezért a városban minden (beleértve pl. az összes buszmegállót is) légkondicionált, és rajtam kívül nem is sétált senki az utak mentén napközben. Emellett azonban a város szép és rendezett, abszolút biztonságos, és számos lehetőséget kínál az időtöltésre, kikapcsolódásra és pihenésre (jellemzően igen drágán).

Július 17., kedd[szerkesztés]

Fokvárosba kedden késő délután érkeztem. A reptéren nagy örömmel futottam össze a német delegáció egy ismerős csoportjával, és együtt béreltünk ubert a városba való eljutáshoz (amit DerHexer szponzorált számunkra, köszönet érte). Útközben nagyszerű látvány volt a naplemente fényében ragyogó Tábla-hegy (vagy Asztal-hegy) és az alatta elterülő belváros. A hotelbe történő regisztrációt követően éppen jókor, az esti fogadás idején érkeztünk. Itt rengeteg régi ismerőssel találkoztam, és egy ideig a beszélgetéssel is próbálkoztunk, ami azonban inkább ordibálást jelentett, hiszen egy nagy teremben több száz ember egyszerre próbálkozott ugyanezzel. Ezt követően, mivel sem előző éjszaka, sem a repülőúton nem aludtam 1-1 óránál többet, inkább az ágyat kerestem meg a hotelben.

Július 18., szerda[szerkesztés]

Egy vírusos fertőzés miatt hirtelen rám tört rosszullét következtében a délelőttöt a hotelben töltöttem, majd az állapotom rosszabbra fordulása ellenére délután felmásztam a Tábla-hegy (vagy Asztal-hegy) tetejére (ez egyébként az utólagos tapasztalat alapján jótékony hatással volt, mert estére jobban lettem). Este részt vettem egy élvezetes, közösségi médiákról szóló előadáson, tréningen.

Július 19., csütörtök[szerkesztés]

A nap nagy részét a berlini Wikimédia Konferencia utónapján töltöttem. A megbeszélés első fele a Wikimédia Konferencia jövőjéről, jövőbeli koncepciójáról szólt, a jelenlegi formátum ugyanis nem tartható fenn. Ennek egyik oka, hogy a mozgalom növekedésével a különböző társszervezetek száma megtöbbszöröződött az elmúlt években, így a létszám a hatékony munkára kezelhetetlenné vált, a költségek pedig elszálltak. Másik oka, hogy az eredetileg a különböző Wikimédia-szervezetek vezetőinek, képviselőinek megbeszélésére létrejött találkozó egy komplex konferenciává alakult az évek alatt, ahol a megbeszélések mellett egyre hangsúlyosabb, dominánsabb szerepet kaptak különböző képzések, találkozók, előadások. A tervek szerint a jövőben a jelenlegi 2-3 fős delegációkat szervezetenként egyetlen képviselőre csökkentik, és a konferencia visszatér az eredeti koncepciójához, vagyis az a szervezetek döntéshozatali fóruma, amolyan évenkénti parlamentje lenne. A második szekcióban a kisebbségi szerkesztői csoportok támogatásának lehetőségeiről, korábbi tapasztalatairól volt szó. Három közelmúltbeli példát néztünk végig, egyet-egyet Hollandiából, Franciaországból és Norvégiából. A programok célja az volt, hogy segítsen a helyi, kisebbségi közösségnek a Wikipédián való megjelenésében, a róluk szóló ismeretek, tartalmak kiegészítésében, vagy ezek hiányának megszüntetésében. A tapasztalatok szerint szükséges a program sikeréhez, hogy azt a közösség is magának érezze, ne pedig úgy, hogy azt rájuk erőlteti valaki. Célszerű ehhez a helyi politikai vezetéssel vagy olyan civil szervezetekkel összefogni, akik már kapcsolatban vannak velük, akik elismertek a közösségen belül. További tapasztalat volt, hogy a szervező, segítő wikipédisták számára a fizikai távolság probléma lehet, amire előre készülni kell. A napi program harmadik része a kommunikációval foglalkozó munkatársak megbeszélése volt a globális kampányokról, és általában a külső kommunikációról. A beszélgetés során a résztvevők elmondták, hogy ki mivel foglalkozik, milyen típusú külső kommunikációt folytat milyen partnerekkel, majd megosztották az ezekkel kapcsolatos tapasztalataikat. Általános megállapítás volt, hogy a szorosabb koordináció, egymás anyagainak hatékonyabb megosztása mindenki számára hasznos lehet.

A programot követően, de még az esti nyitóparti előtt kibuszoztam a homokos óceánpartra megnézni és lefényképezni a naplementét Afrika dél-nyugati csücskén. A konferencia nyitópartija (fogadása) Fokváros kikötőjében található akváriumban volt szendvicsekkel és borral, valamint rengeteg élő és úszkáló tengeri herkentyűvel (cápák, ráják, medúzák és mindenféle halak; ezeket nem lehetett megenni, csak nézegetni).

Július 20., péntek[szerkesztés]

Pénteken kezdődött a Wikimánia főprogramja, ahol a megnyitó előadást követően 5 különböző helyszín és téma közül választhattak a résztvevők, valamint emellett futott tovább a hackathon és a stratégiai tervezés és konzultáció rendezvénysorozata is. A sok párhuzamos program miatt ez a beszámoló csak a programoknak annak a kb. 15%-áról tud áttekintést adni, melyeket saját érdeklődési köröm alapján választottam. Akit a többi téma is érdekel, keresse fel a Wikimánia programjait bemutató oldalakat, illetve térjen vissza időről időre, ugyanis az előadásfóliák, az előadások felvételei és a készített képek fokozatosan kerülnek fel. A délelőtti programok közül először a Wikidatával foglalkozót választottam. Ennek első témája az Wikidata jelenével és jövőjével foglalkozott: hol tart most a Wikidata és mi várható a közeljövőben; milyen belső és külső szolgáltatások használják már most is és milyen területen várható jelentős változás vagy előrelépés. Az előadás diái jól bemutatják a lefedett témákat. Kiemelek egy eszközt, amit esetleg kevesebben ismernek és hasznos lehet: Wikidata Terminator, illetve egy játékot, hátha lenne kedve pár szerkesztőnek a huwikiről is hozzá: Wikidata:Flashmob. Emellett továbbra is újdonság (és folyamatosan, képlékenyen változó, fejlődő) a lexémák megjelenése és kezelése a Wikidatában (pl. kutya), amit már ki lehet próbálni, és hosszabb távon a Wikiszótár (vagy bármilyen ahhoz hasonló eszköz) hatékonyabb működését teszi majd lehetővé. Ezután átmentem egy bemutatóra, ami olyan (szoftver)eszközöket és fejlesztéseket mutatott be, melyek kifejezetten a közösségi kérések alapján és igények kiszolgálására jöttek létre (elsősorban a német közösségben). Ilyenek voltak a jelenleg béta verzióban működő fejlett keresési felület, a laptörténet és a változtatások vizuális megjelenítése, a szerkesztési ütközések kezelésének javítása (továbbfejlesztése folyamatban van), vagy a kategóriákkal kapcsolatos nyelvi problémák kezelése (pl. a német nyelvben külön kategória kell minden személynek attól függően, hogy férfi vagy nő). Amennyiben utóbbihoz hasonló nyelvi problémánk lenne, jelezhetjük nekik. A délelőtt utolsó részében ismét témát váltottam, és átmentem a könyvtárakkal és könyvtárosokkal való együttműködéssel foglalkozó szekcióba. Az előadás elsősorban a #1Lib1Ref kampány három évéről, és ennek sikeréről szólt, valamint arról, hogy az idén már évente kétszer is megrendezik a kampányt, mivel az eredeti kampány januári időpontja nyári szünet a déli féltekén, így ott nemigen tudtak bevonni könyvtárakat és könyvtárosokat. A második, májusi kampány a #1Bib1Ref hashtaggel fut. Az előadás után felvetettem, hogy milyen javaslat van az olyan országok számára, ahol a Twitter használata nem jelentős (pl. Magyarország), ugyanis a kampányhoz kapcsolódó összes eszköz, brand a hashtagre és annak használatára épül. A felvetésemre nem volt jó válasz, de legalább gondolkodunk rajta.

A délutánt Lodewijk előadásával kezdtem, aki arról mesélt, hogy a holland Wikimédia-szervezet felkérte arra, hogy mint tapasztalt wikipédista, írjon egy kézikönyvet, útmutatót a kezdő szerkesztők, Wikipédiával ismerkedők számára arról, hogy mi a Wikipédia, mik a szabályai és hogyan lehet közreműködni benne. Elmesélte, hogy másfél évtizedes tapasztalattal könnyűnek tűnik ez a feladat, de a valóságban egyáltalán nem volt az. Ugyanis a Wikipédia segítségoldalai, útmutató sokszor nagyon részletekbe mennek, a linkek végtelen hálójában a kezdő hamar elveszik, legtöbbször azt ismertetik, hogy mit nem szabad csinálni, és azt próbálják pontosan definiálni, hol a határ, amit még szabad és amit már nem, és bizony sokszor már (sok-sok éve) elavultak. Ehelyett ő inkább arra próbált koncentrálni, hogy egy kezdő hogyan tud elindulni, a határhelyzetek helyett azt ismerteti, hogy milyen egy tipikus és jó szócikk, amit a Wikipédia látni szeretne, hogyan tud egy szerkesztő úgy boldogulni a Wikipédiában, hogy nem ütközik bele akadályokba. Mindezt minél egyszerűbben, minél könnyebben követhetően úgy, hogy moduláris legyen, azaz végigolvasva is használható legyen, és egy adott kérdésre is hamar meg lehessen találni a választ benne. A kitűzött cél az volt, hogy az új, próbálkozó szerkesztők 80%-a képes legyen eljutni komolyabb problémák nélkül az 500. szerkesztéséhez. Felmérések és statisztikák alapján ugyanis ennyi kell ahhoz, hogy egy szerkesztő hozzászokjon a környezethez, beletanuljon a tennivalókba, és fokozatosan elsajátítsa az egyéb ismereteket is, amik nem feltétlenül szükségesek az első lépésekhez. Az elkészült dokumentumot már a közzétételét követő három hónapban több mint háromezren töltötték le, így egy kiadó úgy döntött, hogy kiadja könyvként. Szabad licencű, lefordítható (természetesen hollandul van). Ezt követően átmentem egy teljesen mást témával foglalkozó szekcióra: ez a Commons megújulásával és a strukturált adatok ottani bevezetésével foglalkozott. Sajnos (mivel a két előadás párhuzamosan zajlott és utóbbinak előbb is lett vége) éppen a kérdések, válaszok, beszélgetés részre értem oda, így az érdekesebb részről lemaradtam. Az előadás fóliáiból mindenesetre az derült ki, hogy a kétéves projekt során a Commons mögé bekerül egy olyan adatbázis (Wikibase), mint ami a Wikidata mögött van, és ennek segítségével a Commonson tárolt fájlok metaadatai gépi olvasásra alkalmas formátumban, strukturáltan fognak tárolódni. Ez segíthet a Commonst használhatóbbá tenni azáltal, hogy pl. megkönnyíti a fájlok keresését, megtalálását (a mostani kategóriavégtelen helyett mondjuk olyan kéréseket indíthatunk, hogy olyan CC-BY licencű képeket mutasson, amin egy kismacska és egy kislány látható együtt kezdetben címkék, később inkább mesterséges intelligencia segítésével: a jelenlegi prototípus képernyőképei) vagy megoldja annak valódi többnyelvűségét (feloldva olyan problémákat, hogy milyen nyelvű legyen a címe egy örmény szerkesztő által feltöltött romániai magyar templomnak, vagy általánosabb példát hozva a magyarul beírt keresőszóra a más nyelvű találatokat is listázza). Egyúttal számos belső és külső eszköz és szereplő számára kínál potenciálisan végtelen lehetőséget a Commons felhasználására. (Az előadás sokkal több példát hoz, érdemes átlapozni.) A résztvevők beletekinthettek és kipróbálhatták az első működő prototípust (élő demót) is. Még alakul, hogy pontosan mi, hogyan működjön, és milyen legyen a pontos megosztás a Commons, Commons-Base és a Wikidata között (hol mit tároljon a rendszer), így ha valaki bekapcsolódik a koncepció kialakításába, lehet ebbe is beleszólása. További számomra érdekes témák tőszavakban: Wiki Loves Afrika; a Berria napilap infografikái (fokozatosan töltik fel Commonsra, szabad licenc alatt publikálják 100 évre visszamenőlegesen, svg formátumban, fordítható!); egy tavalyi, GLAM-intézményekkel közös kutatás a Commonsról, melyben egy magyar múzeumi informatikus is részt vett. Ezt követően az előző programhoz kapcsoló tervező workshopon vettem részt, ahol a résztvevőknek az ötleteit gyűjtötték össze, hogy szerintük ezeknek a fejlesztések a segítségével miben tudna jobbá válni a Commons, mit szeretnénk, mire vágyunk; majd értékelnünk kellett az így összegyűjtött ötleteket aszerint, hogy melyek a legfontosabbak és melyek a megvalósíthatóak. A szekció végén megbeszéltük az eredményeket.

A szünet után, a késő délutáni szekcióból választott első előadás a mesterséges intelligencia Wikipédián belüli felhasználásával foglalkozott. Aaron Halfaker kiváló előadása bemutatta, hogy az elmúlt néhány évben milyen eredményeket sikerült elérni gépi tanulás és mesterséges intelligencia segítségével (az angol Wikipédián) annak érdekében, hogy megkönnyítsék a szerkesztők feladatait. Ilyenek pl. a járőrök munkájának töredékére csökkentése a friss változtatások osztályozásával („biztosan vandalizmus” → automatikusan visszavonja, „biztosan megbízható tartalom” → automatikusan megerősítettnek jelöli; vagy „inkább nézzen rá egy járőr”). Vagy ilyen a szócikkek automatikus kategorizálása, tematizálása tartalom alapján; a hozzátartozó műhelysablonok elhelyezése; üzenet elhelyezése az ezzel a témával foglalkozó szerkesztőknek, műhelynek; automatikus cikkértékelés. A jövőben pedig még sok minden más (lásd pl. a Commons-szal kapcsolatos szakasz megjegyzését a képek felismerésével kapcsolatban). Ezt követően Tgr mutatta be javaslatát arra, hogy hogyan lehetne egy félig vagy teljesen automatizált folyamatot létrehozni új társprojektek kockázatmentes megindítására („társprojekt-inkubátor”). Más közösségekből vett példa alapján erre egy olyan folyamatot javasol az adminisztratív és bürokratikus akadályok miatt gyakorlatilag teljesíthetetlen mostani rendszer helyett, aminél a jó ötlet és a megfelelő számú lelkes önkéntes jelentkezése esetén a projekt az inkubátorban automatikusan elindulhatna, és megfelelően szabályozott keretek között bebizonyíthatná, hogy életképes a teljes jogú projektté váláshoz. A működési koncepció és elvi megvalósíthatóság mellett az előadó több potenciális problémát és kockázatot is bemutatott, melyeket a megvalósítás során tisztázni, kezelni szükséges majd. Az ötlet a résztvevők között pozitív visszhangot kapott.

Ezt követően Martin Dittus, az Oxford Internet Institute kutatójának előadását hallgattam meg az információs földrajz Wikipédiával kapcsolatos vonatkozásaival kapcsolatban. A mondás szerint, ami nincs az interneten, az nem is létezik. Manapság egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy ki milyen digitális tartalmakat ér el, mi található meg az interneten; és ezek az információk hatással vannak a fizikai (nem digitális) világra is. De a Föld nem minden részéről azonosan érhetőek el az információk, és nem minden részével kapcsolatban érhetőek el. Az sem mindegy, hogy kik és miről hozzák létre; és a Wikipédia egy jelentős szereplő ezen a területen. Martin Dittus azt vizsgálta meg, mennyire egyenletes (vagy mennyire egyenetlen) ez az információs lefedettség a Wikipédiában, mik ennek az okai (lakosságszám, anyagi helyzet, internetelérés stb.) és milyen következményei vannak. Érdekes eredmény volt, hogy a Föld jelentős részén a helyiek inkább írnak szócikket más országokról, különösen az Egyesült Államokról, mint a saját országukról. Azt is kimutatták, hogy egyes városokban mely városrészekben található objektumokról írnak inkább a helyiek, és melyekről külföldiek. Valamint attól függően, hogy milyen nyelven kerestek pl. éttermeket különböző városokban, teljesen más eredményeket kaptak. Más kontextusban is igaz, hogy attól függően, hogy milyen nyelven kerestek, teljesen más információkhoz jutottak hozzá, és ez sok esetben pontosan térképezhető. (Ez egy nemrég indult kutatás összefoglalója volt, így az előadás végén több volt a kérdés, mint a válasz.) Én nagyon érdekesnek és élvezetesnek találtam, ajánlom másnak is a felvétel megnézését.

Az előadást követően részt vettem egy hosszabb beszélgetésben arról, hogy most hol tart a tavaly indult stratégiai konzultáció, tervezés, milyen folyamatok zajlanak jelenleg és mik a következő lépések. A beszélgetésből többek között az derült ki, hogy a korábbi konzultációs szakasz (első fázis) alapján azonosították azt a kilenc témakört, amit a Wikimédia-mozgalom következő évtizedre vonatkozó stratégiájához tisztázni szükséges, és az ezekkel kapcsolatos részletek kidolgozására munkacsoportok alakultak. Ezek a csoportok a nyáron már munkához is láttak, és várhatóan az év végétől már a közösség is véleményezheti javaslataikat. Ezt követően még bementem a WikiCite-csoport esti megbeszélésére. A WikiCite egy olyan kezdeményezés elnevezése, melynek célja egy nyílt és szabad felhasználású publikációs és idézettségi adatbázis létrehozása. A projekt nagyszámú igen aktív részvevővel rendelkezik, és a Wikidata teljes tartalmának jelentős részét (a jelenleg 50 millió Wikidata-bejegyzés nagyjából 40%-át, közel 20 milliót) éppen ezek az adatok jelentik. A fő kérdés, vita arról zajlott, hogy mi legyen a projekt jövője, hol és hogyan tárolják ezeket az információkat. A két véglet (vagyis maradjon a Wikidatán belül úgy, ahogy most) és a teljesen föderális koncepció (minden kiadónak, könyvtárnak és archívumnak megvan a saját adatbázisa, és a Wikidata csak ezek összekapcsolásában segít) több köztes változat is volt, köztük az, hogy a WikiCite legyen egy önálló Wikimédia-projekt, önálló brand. A különböző koncepcióknak mind vannak előnyei és hátrányai, és a részvevők arról vitáztak, melyik lenne a legjobb. A kérdés nem dőlt el a helyszínen, de segített előrelendíteni a kérdést. Sajnos ez a két program ütközött a közép- és kelet-Európai Wikimédia-közösségek szokásos wikimániás találkozójával, amin így az idén nem vettem részt (a találkozón készült jegyzet viszont elérhető, és több résztvevővel is beszélgettem másnap a programok között).

Július 21., szombat[szerkesztés]

A napot nyitó közös előadás a közösségi média mint hírforrás, archívum, valamint a Wikipédia kapcsolatával foglalkozott. Ezt követően a délelőttöt a fotópályázatokkal foglalkozó szekciókban töltöttem. Ezek közül először a spanyol társszervezet mutatta be a már három éve futó programját, melynek célja a vidéki Spanyolország megörökítése, dokumentálása. Azokra a településekre koncentráltak, melyekről egyáltalán semmilyen fotó nem volt a Commonson (ez 2015-ben, a program indulásakor 2200 települést jelentett, melyek száma mára 615-re csökkent). Ennek érdekében egy csapat önkéntes egy-egy kinézett régióval kapcsolatban több hónapon keresztül folytatott kutatást és tervezte az utakat: hova érdemes elmenni, mik vannak ott, mikor van nyitva, honnan lehet jól fényképet készíteni, milyen napszakban. Találkozókat szerveztek a helyiekkel, úgy időzítettek az utazást, hogy helyi esküvőn, hagyományos helyi rendezvényen pont ott legyenek, helyi kézműveseket, művészeket is meglátogattak, helyi médiát is bevonták jó előre. A tervezés során olyan dolgoknak is utánanéztek a gördülékeny munkához, hogy hol lehet elmenni WC-re, hol lehet inni, előre megtervezték, hol és mikor fognak enni stb. Ezt követően 3 csapatban három nap alatt autóval leutaztak alkalmanként kb. 800 km-t, legutóbb 31 települést meglátogatva. Ezt követően rendszerezték, szerkesztették majd feltöltötték a képeket, kategorizálták, új szócikkeket írtak hozzájuk vagy meglévő szócikkekbe illesztették őket. A napok közötti szállást, étkezést és a benzinköltséget a spanyol Wikimédia-szervezet megtérítette a résztvevőknek. Az elmúlt három év alatt már a 7. ilyen többnapos fotótúrát szervezték a közelmúltban, összesen több mint 8000 egyedi képpel gazdagítva a Commonst. Ezután a német egyesület számolt be róla, hogy az idei Wiki Loves Monuments (mely a világ legnagyobb fotópályázata címet is magáénak tudhatja) különleges lesz, mert idén van a kulturális örökség európai éve, és ebből az alkalomból a német műemlékvédelmi hivatal beállt a WLM mögé, a német kormányzat pedig a német Wikimédia-szervezettel együtt 125 ezer euróval támogatta meg az idei nemzetközi fotópályázatot. A másfél éves pályázatra azonban túl nagyot álmodott a német egyesület, mert egyrészt a cél szerint a világ összes országára egyszerre szerették volna kibővíteni a pályázati pénzt alapján alapított különdíjakat, másrészt a műemlékekre vonatkozó tematikát ki szerették volna bővíteni a kulturális örökség egy sokkal szélesebb területére. Ez azonban annyira komplex, bonyolult és lassú folyamattá vált, hogy a Wikimánia előtt, amikor már csak másfél hónap volt a szeptemberi pályázati indulásig, feladták a nagyratörő terveket, és végül a különdíjat integrálták a nemzetközi WLM-díjak közé (akkor még nem eldöntött feltételekkel). A harmadik szekció konkrétan az idei Wiki Loves Monuments pályázattal foglalkozott: hol áll most a szervezés, ki jelentkezett, ha valaki szeretne csatlakozni, akkor mit és hogyan csináljon. A bemutató és a kérdés-felelek részt követően lehetőség volt különböző problémák kiscsoportos megbeszélésére, amikkel az elmúlt évek tapasztalatai alapján a helyi szervezők találkoztak. Én ezek közül a Wikidata-migrációval foglalkozó csoportba ültem be, ami azzal foglalkozott, hogy mi a legegyszerűbb módja annak, hogy a helyi műemléki adatbázist a Wikidatába importáljuk. A lehangoló konklúzió az volt, hogy ilyen nincs, mindig összetett és rendkívül időigényes a folyamat, nem egy egyszerű importálásról van szó.

A délutáni programból a szervezők visszautasíthatatlan rábeszélése hatására a Wikimédia-mozgalom stratégiájának tervezésével foglalkozó workshopon vettem részt. Ezen belül is az önkéntes közösség egészségével kapcsolatos munkacsoportba jelentkeztem és dolgoztam. Az egyéb, párhuzamosan futó megbeszélések témája ezúttal a változatosság, sokszínűség; valamint a jövő technológiával kapcsolatos kérdések. A munkacsoportok a közösen összerakott és rendszerezett ötleteiket a végén bemutatták valamennyi résztvevő számára. Ha nem ezen a megbeszélésen lettem volna, akkor a korábbi évekhez hasonlóan érdekes, az elmúlt egy év, Wikipédiával és általában a Wikimédia-mozgalommal kapcsolatos tudományos kutatásokat szemléző előadáson vettem volna részt. Szerencsére ezt felvételről utólag is megtehettem, ajánlom másoknak is! (Egy ábrát azért megemlítek az egyik tudományos cikkből, amin megakadt a szemem: az összes vizsgált nyelvi változat között a román és a magyar nyelvnél volt a legnagyobb a Wikipédia-cikkek szövegének eltérése a képek változatosságához képest; túlságosan is leegyszerűsítve: ezen két nyelvi változat hasonló képekkel illusztrálja a cikkeit, de ezeket jelentősen máshogy írja le szövegesen. A nyelvi párok többségénél ez fordítva volt, gondolom főleg a fordítások miatt. Az előbbi saját hipotetikus elképzelésem alapján jelentheti azt is, hogy a két nyelvi változat bizonyos Wikipédia-cikkek esetén teljesen különböző, jellemzően saját nyelvű források alapján alternatív valóságot ír le. El tudok képzelni hasonlót akár a magyar és a szlovák történelmi témájú cikkek esetén is.)

Eközben hatalmas füsttel kigyulladt egy vasúti kocsi a hotellel szomszédos vasútállomáson, amire kiválóan ráláttunk. A katasztrófaturistáskodást követően Katherine Maher, a Wikimédia Alapítvány ügyvezető igazgatójának előadása következett, amiről szintén készült videofelvétel. Előadása után különböző afrikai közösségek képviselőit hívta fel a színpadra, és beszélgetett velük a közönség előtt arról, hogy mit jelent nekik a Wikipédia, annak szerkesztése, vagy a Wikimédia-mozgalomban való részvétel (pl. milyen nehézségekkel vagy akár veszélyekkel jár a helyi társadalmi, politikai környezetben). Az előadást követően volt lehetőség találkozni és beszélgetni a Wikimédia Alapítvány kuratóriumának tagjaival.

Az este még elmentem egy találkozóra, ahol a különböző eseményeket és wikis rendezvényeket szervezők ültek össze tapasztalataik megosztására, illetve annak megbeszélésére, hogy milyen formában és hogyan lenne a legjobb a minél folyamatosabb kapcsolattartás, illetve a tapasztalatok, információk egymással való megosztása. A megbeszélést követően Damival és Tgrrel ültünk le éjszakába nyúlóan beszélgetni a magyar egyesületről és annak jövőjéről, végül pedig még egy, a stratégiai tervezéssel kapcsolatos játékos éjszakai programra is benéztünk.

Július 22., vasárnap[szerkesztés]

Az utolsó napot Joy Buolamwini előadásával kezdtük, aki az MIT médialaboratóriumában dolgozik a mesterséges intelligencia kutatójaként, és előadásában az arcfelismeréssel kapcsolatos jelenlegi problémákkal foglalkozott. Előadásban arra helyezte a hangsúlyt, hogy az általa végzett kutatás alapján a jelenlegi vezető arcfelismerő szoftverek a női arcokat kiemelkedően nagy arányban azonosították férfinek, a fekete/afroamerikai személyek azonosításával komoly problémáik voltak, az afroamerikai nők arcát pedig egyszerűen nem azonosították emberi arcként (a korbecsléssel vagy érzelemmegállapítással így már meg sem tudtak próbálkozni). Megemlítette a brit rendőrség esetét, ahol egy pilotprojektben a gyanúsítottak keresését rábízták az arcfelismerő szoftverre, de mivel az algoritmus 90% feletti hibaaránnyal működött, több ezer ártatlan embert figyeltek meg a tudtuk nélkül (köztük olyan nyilvánvaló hibákkal, ahol a gyanúsított férfi volt, de a szoftver által kiválasztott potenciális elkövető egy nő). Ez elég elrettentő, ha tudjuk, hogy ugyanez az Egyesült Államokban milliós nagyságrendű. Az okokat kutatva a kutatás során kiderült, hogy az algoritmusok tanításához használt minták 78%-a férfi és 84%-a fehér arcokat tartalmazott, mivel a képek ilyen arányban voltak nyilvánosan elérhetőek (ezzel összhangban a világ politikusainak átlagosan 77%-a férfi). Vizsgálatai során összerakott egy nagyjából kiegyensúlyozott, a különböző rasszokat, bőrtípusokat és nemeket egyenletesen lefedő mintát, majd ezeken megvizsgálta a legnagyobb cégek szoftvereit, kitalálják-e, hogy az illető nő vagy férfi. Azt találta, hogy míg a fehér férfiak esetén közel 100%-os pontossággal működnek, addig a fekete nők esetén alig volt 50% felett a találati arány, amire viccesen megjegyezte, hogy akkor már inkább a véletlenszerű tippelést javasolja, ami 50-50%-ot adna. Munkáját elküldte a vizsgált szoftverek fejlesztőinek. Az (érdemben egyedül reagáló) IBM az észrevételek alapján fejlesztette a saját algoritmusát, és tavasz óta már ezt használja. Ajánlom a videó megnézését, mert a nagyon érdekes témát jól érthető és kiváló előadás keretében mutatta be, amiből kiderült, hogy fiatal kora ellenére nem csak komoly tudományos munkát végez, munkája jelentős gyakorlati hatással is jár(t), hanem emellett kiválóan ért ahhoz, hogyan adja el magát (és a eredményeit).

A reggeli előadás után ismét egy, a Wikipédiával kapcsolatos kutatással foglalkozó szekcióban vettem részt. Az első bemutató egy, részben a Wikimédia Alapítványon belül végzett kutatást ismertetett, mely arra a kérdésre próbált választ találni, hogy a Wikipédia-szócikkeknek vajon melyik részét olvassák, mire kíváncsiak, és hogyan használják a Wikipédiát olvasói? Ebben vizsgálták az olvasók görgetési szokásait: meddig olvassák el a cikket, folyamatosan haladnak előre, vagy össze-vissza, a korábbi részekhez vissza-visszatérve, esetleg a tartalomjegyzék után csak a keresett információt olvassák ki; mit csinálnak utána? Egy cikk olvasásakor mely linkekre kattintanak, és visszatérnek-e a korábbi oldalakra? Végeztek szemmozgásvizsgálatot olyan kísérleti alanyokon, akiket megkértek, hogy pl. keressen meg egy információt, tanuljon meg valamit a Wikipédiából stb. Mobilon azt nézték meg, hogy az eredetileg bezárt szakaszok közül melyeket nyitják meg (megnyitják-e egyáltalán, vagy csak a bevezetőt olvassák végig)? Emellett az új lapelőnézet funkció segítségével (amikor az egér link felett állása esetén előjön a hivatkozott cikk rövid összefoglalója) megvizsgálták, hogy mely linkek érdeklik az olvasókat, milyen sorrendben, hányszor, és mennyi időt töltenek el ezek átnézésével. Akit az eredmények is érdekelnek, látogassa meg az előadásfóliákat (vagy annak egy vázlatát a Meta-wikin)! :) A következő téma azzal foglalkozott, hogy a különböző országokban milyen módokon próbálták felkelteni a Wikipédia iránt az érdeklődést az elmúlt időszakban, különösen olyan fejlődő országokban, ahol a lakosság nagyobb része még sosem hallott a Wikipédiáról. Az előadásban a tavalyi, nigériai kampány videóját, és az azt követő iraki (arab és kurd nyelven) és indiai kampány videóját (ami akkor még nem volt publikus) mutatták be (a következő pedig a mexikói lesz). Ezek jelentősen eltérnek egymástól, és erre fel is hívták a figyelmet: a helyi szokásoknak és jellegzetességeknek megfelelő kampány sokkal hatékonyabb, mintha mindenhol ugyanazzal próbálkoznának. Az iraki kampány terjesztésében segített a helyi mobilszolgáltató is, és míg előtte az irakiak 89%-a nem tudta, mi az a Wikipédia, addig a kampányt követően már a válaszadók 60%-a mondta, hogy ismeri! A szekció harmadik témája az új szerkesztők megtartásával foglalkozott. A statisztikák azt mutatják, hogy 94%-a azoknak, akik megpróbálnak a Wikipédiában szerkeszteni, az első próbálkozásokat követően sosem jönnek vissza. A kutatás erre kereste a választ úgy, hogy 64 fővel részletes, élő interjút készítettek Dél-Koreában és Csehországban. Vizsgálták az interjúalanyok hátterét, motivációit, mire számítottak előzetesen, illetve azt, hogy milyen közösségi és technológiai akadályokba ütköztek első próbálkozásaik során. Online elérhető az előadás és az azt követő kérdés-válaszok rész felvétele két részletben, valamint a tavalyi felmérés összefoglalója a MediaWiki wikijén és részletes jelentése a Commonson. A problémát a stratégiai konzultáció során a közösség a legmagasabb prioritással jelölte meg (és én is egyetértek ezzel), így egy nagyobb csapat dolgozik az ügyön az Alapítványnál a továbbiakban is.

Ebéd után hasonló témával folytattam: Asaf Bartov előadásán vettem részt, aki azzal kezdte, hogy bemutatta, hogyan segített a Wikimédia Alapítvány az elmúlt években több, problémákkal küzdő Wikimédia-közösségnek (ukrán, tamil és portugál) a problémáik megoldásában. Az ezen programok során szerzett tapasztalatokat igyekeztek rendszerezni és összefoglalni (CCD). Az utóbbi hónapokban azon dolgoztak, hogy ezen tapasztalatokkal segítsék a többi közösséget is, és ehhez készítettek egy közösségi kapacitástérképet (CCM), ami a közösség lehetőségeinek és képességeinek felméréséről szól, és ami alapján az Alapítvány (és az eredményeket kiértékelve a helyi közösség is) képet alkothat arról, hogy melyek azok a területek, amivel a legtöbb közösségnek problémái vannak, kinek hol lehet a leghatékonyabban segíteni; és a jövőben az Alapítvány az erőforrásainak elosztásánál ezeknek a problémáknak a megoldására fog koncentrálni. A Wikimániát követően készült el ugyanennek egy kérdőíves formátuma, amihez kérik minél több társszervezet, Wikimédia-közösség vagy akár egyéni kitöltő közreműködését. Az előadás utólag is megnézhető. A délutáni szekció második felében egy Wikidatával kapcsolatos bemutatón, workshopon vettem részt Damival, ahol a Wikidata új funkciójával, a lexémák megadásával lehetett megismerkedni, kipróbálni, és helyben visszajelzést adni a fejlesztőinek. (Ennek a próbálkozásnak az eredménye a már korábban említett kutya. előadásfóliák, a projekt oldala a Wikidatán és a visszajelzések összefoglalója.) Mindenkit biztatok, hogy próbálja ki (és jelezze a fejlesztőknek, ha a magyar nyelvvel kapcsolatban hiányzó funkció vagy problémát talál), és segítsen a Wikidata ezen részének felépítésében, mert ez a Wikiszótár hatékonnyá tétele mellett segíthet olyan jövőbeli funkciókat is, mint a keresés bármely Wikimédia-projektben bármely nyelven (pl. az arab wikin vagy a Commonsban is el lehet jutni a keresett szócikkhez, információhoz vagy képhez magyar keresési szavak megadásával).

A délutáni programot és egyben a konferencia hivatalos programját egy helyi kórus bemutatója, majd Jimmy Wales előadása zárta, ezt követően pedig hivatalosan is bejelentették, hogy a Wikimánia 2019-es rendezésére benyújtott pályázatok közül a svéd pályázat nyert, így Stockholmban, Svédország fővárosában lesz a 2019-es Wikimánia, augusztus közepén (az esemény videofelvétele). A csoportkép elkészítését követően még részt vettem a Commons-közreműködők találkozóján, ahol több közösségi kérdés megbeszélése mellett trükköket és tippeket, valamint különböző hasznos eszközöket mutattak egymásnak a résztvevők. Utolsó programként a valós idejű, többszereplős szerkesztő fejlesztésével kapcsolatos találkozóra szerettem volna eljutni, mert egy évvel korábban részt vettem a bemutatóján, nagyon érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam, hol tart a fejlesztés most. De nem találtam meg a csoportot (ellenben Tgr-rel, aki részt vett, és tőle meg lehet tudni, mit látott és hallott), részben azért, mert keresés közben többször megálltam beszélgetni más résztvevőkkel. Azóta rájöttem, hogy volt pénteken egy párhuzamos programban ennek egy bemutató előadása és beszélgetése is, aminek az előadásából az derült ki számomra, hogy nagyjából ott tart az eszköz, ahol tavaly (ami nyilván nem igaz, mert biztosan számos műszaki problémát megoldottak, fejlesztést megvalósítottak, de az aktuális kérdések most is ugyanazok voltak). Közben beszélgettem a román társszervezet tagjaival a román Wikipédia 15 éves évfordulójára tervezett konferenciájukról, az örmény társszervezet elnökével arról, hogy szeretnének jövőre szervezni egy nemzetközi wikitábort és tréninget 18 és 35 év közötti Wikimédia-közreműködők számára, valamint az osztrák és holland társszervezet vezetőivel különböző kérdésekről.

A konferencia programja után, este egy belvárosi étterem adott helyet a Wikimánia záróbulijának, ahol a dél-afrikai ételek és italok mellett egész estés, autentikus afrikai zenés-táncos műsor szórakoztatta a résztvevőket.

A konferencia után[szerkesztés]

A repülő indulásáig hátra lévő fél napot kihasználtam arra, hogy részt vegyek egy fok-félszigeti körutazáson, mely a Jóreménység fokának (és így Afrika legdélnyugatibb pontjának) és Cape Point felkeresése mellett a Hamis-öböl menti pingvinkolóniát is meglátogatta. Ezalatt Dami és Tgr egy helyi, fokvárosi gasztronómiai túrán vettek részt, majd közösen meglátogattuk Fokváros kikötőjét. Innen Tgr-rel dubaji átszállással Bécsbe utaztunk, míg Dami nyári szabadságát egy szafaritúrával folytatta.