Stjepan Tomislav Poglajen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stjepan Tomislav Poglajen
Született1906. szeptember 8.[1][2]
Horvátország
Elhunyt1990 (83-84 évesen)[1][3][4]
Párizs
Állampolgársága
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Stjepan Tomislav Poglajen, 1941-től álneve: Tomislav Kolaković, Magyarországon: páter Kolakovics (Podgorač, 1906. szeptember 8. – Párizs, 1990) jezsuita szerzetes, folyóirat-szerkesztő, nagy hatású ifjúsági szervező.

Gyermekkora és tanulmányai[szerkesztés]

Stjepan Tomislav Poglajen 1906. szeptember 8-án született Podgorač faluban, Horvátország északi részén. Az elemi iskolát Csepinben (horvátul: Čepin) járta ki, majd négy évig az eszéki reálgimnáziumban tanult. 16 éves korában jelentkezett a jezsuita rendbe. Miután Ljubljanában befejezte a noviciátust, Travnikban (Bosznia-Hercegovina) a jezsuiták által vezetett gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait. 1926-ban érettségizett. Ezt követően két évig filozófiát tanult a jezsuiták Vals-pres-Le-Puy-i főiskoláján. A rend nevelési szokásainak megfelelően ezután pedagógiai gyakorlat következett: Három éven át latin nyelvet tanított a travniki gimnáziumban, közben nyári kurzuson a Sorbonon francia nyelvtudását tökéletesítette. 1932-től 1936-ig teológiát tanult a belgiumi Leuvenben, a híres katolikus egyetemen. 1935-ben szentelték pappá. 1936-ban védte meg teológiai doktori disszertációját.

Fő tanulmányai mellett foglalkozott szociológiával, orvostudománnyal és a keleti ortodox egyházak lelkiségével is. Nagy hatással volt személyiségének fejlődésére Emmanuel Mounier filozófus, a perszonalizmus megalapítója; az Európai Unió atyjának tekintett Robert Schuman és Joseph Cardijn, a Keresztény Munkásifjú Mozgalom (franciául Jeunesse Ouvrière Chrétienne, JOC) megalapítója. A latin és klasszikus görög nyelvek mellett németül, franciául, angolul és oroszul is beszélt.

Horvátországi működése[szerkesztés]

1937-től a befolyásos zágrábi jezsuita folyóirat, a Život főszerkesztőjévé nevezték ki. 1940-től szociológiát is tanított a zágrábi Filozófiai Intézetben, majd Szarajevóban a szociológia mellett erkölcstant is. Mivel írásaiból kitűnt náci- és fasizmus-ellenessége, Horvátország 1941-es náci megszállítását követően mind a németek, mind a horvát fundamentalista nacionalisták ellenségüknek tekintették, ezért Zágrábból menekülnie kellett. Először az olaszok által megszállt Splitbe, majd 1943-ban Szlovákiába ment. Valószínűleg politikai megnyilvánulásai miatt kellett 1943 augusztusában, legalábbis formálisan, elhagynia a jezsuita rendet.[6] Splitben – konspirációs okokból - már nem Poglajen néven élt, hanem édesanyja leánykori nevét felvéve, a Kolakovič nevet használta. Ezen a néven ismerték meg őt Szlovákiában, majd Magyarországon is.

Szlovákiában, Magyarországon és a Szovjetunióban[szerkesztés]

Pozsony székhellyel igen széles körű és nagyhatású szervező munkát végzett. Tevékenysége elsősorban főiskolai hallgatókra irányult. Belőlük szervezte meg a Rodina (magyarul: család) kisközösségi mozgalmat, mely idővel egész Szlovákiában, majd Csehországban is elterjedt. A kisközösségi szervezet tette később lehetővé a „földalatti” életet, amikor először a náci, majd a kommunista diktatúra illegalitásba kényszerítette az elkötelezett keresztényeket. „Mivel előre látta, hogy Szlovákia a háború után a Szovjetunió befolyása alá kerül, felkészítette őket erre. Vezetésével marxizmust és orosz nyelvet tanultak, mivel erősen remélte, hogy Oroszország visszatér a kereszténységhez. Amikor a háború után menekülnie kellett Csehszlovákiából, jelentős számú katolikus értelmiségit tudhatott maga mögött, akik nem csupán átvészelték a kommunizmus időszakát, hanem még 1989 után is jelentős hatásuk volt az ország fejlődésére. Az ötvenes években sokukat letartóztatták, és sok éves börtönre ítélték.”[7]

1945-ben rövid ideig Magyarországon is tevékenykedett. Többek között Debrecenben szervezett fiatalokból álló csoportokat. Itt ismerkedett össze a fiatal piarista szerzetessel, Bulányi Györggyel, akit megbízott azzal a feladattal, hogy folytassa az általa megkezdett munkát, mivel ő más tervei miatt nem tudott hosszabb ideig Magyarországon maradni.[8]

1945-ben felvette a kapcsolatot az oroszokkal. Kolakovičban ugyanis mély benyomást hagyott az úgynevezett 2. fatimai titok, az a jövendölés, amely Oroszország megtéréséről, lelki újjászületéséről szólt. Meg volt győződve arról, hogy az orosz nép a legvallásosabb nemzetek közé tartozik, s hogy az orosz kommunizmus több évtizedes elnyomása sem tudta kiirtani az emberek lelkéből a hitet. Azt remélte, hogy a háború után a Szovjetunió a demokratizálódás útjára lép. Elhatározta, hogy megpróbálja meggyőzni a legfelső szovjet vezetést arról, hogy ne ellenségnek tekintsék a keresztényeket, hanem szövetségesnek, akikkel együttműködve sokkal könnyebben meg lehet valósítani a Jézusi tanításnak is megfelelő társadalmi egyenlőséget és igazságosságot. Akárcsak a magyar jezsuita páter, Nagy Töhötöm, ő is szerette volna elősegíteni a Vatikán a Szovjet közötti diplomáciai kapcsolatok létrejöttét. Részben e lehetőség felmérése érdekében vállalkozott 1945 májusában, magát partizán orvostisztnek kiadva, egy titkos oroszországi útra; másrészt, hogy megismerje a "földalatti" keresztény közösségek életét. Néhány hónapos hiábavaló próbálkozás után azonban csalódottan kellett visszatérnie Szlovákiába, ahol tovább folytatta lelkipásztori és közösségszervező munkáját.

A titkosrendőrség 1946 tavaszán letartóztatta összeesküvésben való részvétel vádjával, és csak fél évig tartó, kínzásokat sem nélkülöző kihallgatási sorozat után engedték szabadon. 1946 vége felé hagyta el a Csehszlovákiát, egy Belgiumba visszatelepülő csoport tagjai közé bejutva.

Későbbi sorsa[szerkesztés]

Későbbi sorsáról kevés adat ismert. Járt az Egyesült Államokban, Kínában és Indiában (ahol Teréz anyával is kapcsolatba került) valamint Nyugat-Európa több országában. Halálának pontos időpontja ismeretlen. Egyes források szerint 1981-ben, mások szerint 1990-ben vagy 1992-ben hunyt el Párizsban.

A negyvenes években végzett tevékenységét (igaz, valódi nevének említése nélkül) egy 1949-ben Amerikában megjelent nagysikerű könyvből ismerte meg a világ.[9] A könyv később több kiadást is megért és több világnyelvre lefordították. A magyar fordítás 2015-ben jelent meg Élő hit a föld alatt címmel.

2006-ban Szlovákiában és Horvátországban is egy-egy nemzetközi tudományos konferencián emlékeztek rá születésének 100. évfordulója alkalmából. A konferenciák anyaga könyvekben is megjelent.[10][11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. ↑ a b Evidence zájmových osob StB
  3. ↑ CONOR.SR
  4. ↑ Bibliografie dějin Českých zemí
  5. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
  6. ↑ Lásd: ELENCHUS SCRIPTORUM qui, in restitutam Societatem lesu cooptati, eam deseruerunt. In: Rufo Mendizabal SJ: CATALOGUS DEFUNCTORUM in renata Societate - Jesu ab a. 1814 ad a. 1970. Romae, 1972
  7. ↑ Ivan Chalupecký: A Katolikus Egyház Szlovákiában és a II. Vatikáni Zsinat: In: Magyar Sion, 2010/1 73–109. oldalak
  8. ↑ „Alighogy megérkezem Debrecenbe, beköltözik a rendházba, annak második emeletére, ahol az én szobám is van, egy horvát jezsuita: Páter Kolakovics. László Miska (rendtársam) közli velem, hogy a beköltözött személy igazolta magát Bánáss Lászlónál, a prépost plébánosnál. Ha van Gondviselés, akkor alighanem azért kellett Debrecenbe jönnöm, hogy találkozzunk egymással, …Egyik nap bejön a szobámba, s megkérdezi, hogy ráérnék-e ekkor meg ekkor délután, mert van neki egy munkáslány csoportja, s azok nem tudnak németül, ezért hát szüksége volna egy tolmácsra. Mondom, hogy ráérek. …Más alkalommal is bejön szobámba: szentgyónását akarja elvégezni nálam. Felveszem a stólámat, s ő mondja a bűneit. Amikor kimegy a szobámból, nem mondom, csak gondolom: Na, Bulányi, te most egy szentet gyóntattál meg. Még egy harmadik alkalommal is bejön hozzám, hosszasabb beszélgetésre. Elmondja, hogy olyan idők következnek ránk, melyekben az egyház csak úgy tudja teljesíteni küldetését, ha a föld alá megy, és átalakul házanként összejáró kisközösségekké. Ezért ő már létre is hívott Debrecenben négy kisközösséget: munkásfiúk, munkáslányok, felnőttek és diákok számára. Neki tovább kell utaznia, ezért azt szeretné, ha én átvenném egyik csoportját, a diákokét….”– Megjelent Bulányi önéletrajzában: [1]
  9. ↑ God's Underground (by Father George as Told to Gretta Palmer), Hardcover, Publisher: Appleton-Century-Crofts, Inc., New York, 1949. Forward by Bishop Fulton J. Sheen.
  10. ↑ Moderný evanjelizátor 20. stor. prof. Kolakovič a jeho žiak Anton Neuwirth a ich posolstvo mladej generácii. Zborník zo seminára konaného 23. mája 2006 v UPC v Bratislave., SAV-kiadó, Bratislava, 2006
  11. ↑ Stjepan Tomislav Poglajen alias profesor Kolaković : (1906-1990) : …Međunarodni znanstveni simpozij Stjepan Tomislav Poglajen alias profesor Kolaković (1906-1990), Zagreb, 2006 Filozofsko-teološki institut Družbe Isusove [etc.], 2007. ISBN 9789532310580

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stjepan_Tomislav_Poglajen&oldid=26245445”