São Sebastião do Caí
| São Sebastião do Caí | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Montenegro | ||
| Alapítás éve | 1877 | ||
| Polgármester | Júlio César Campani | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 24 428 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 111,452 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 35′ 13″, ny. h. 51° 22′ 33″Koordináták: d. sz. 29° 35′ 13″, ny. h. 51° 22′ 33″ | |||
 | |||
| São Sebastião do Caí weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz São Sebastião do Caí témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
São Sebastião do Caí egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA). Népességét 2021-ben 26 161 főre becsülték.[2]
Története[szerkesztés]
Területén természeti népek laktak, majd a 18. század elején megjelentek a portugálok (1738-ban már bizonyítottan jelen voltak). Fő tevékenységük a szarvasmarha-tenyésztés volt, bár a búzatermesztéssel is próbálkoztak, nagyobb eredmények nélkül. Gyarmati telepek csak a 19. századtól létesültek, a környék első ilyen telepe Santana do Rio dos Sinos volt. A mai São Sebastião do Caí községközpontjaként szolgáló települést 1858-ban alapították Pôrto do Guimarães néven, a Caí folyó partján létesült azonos nevű kikötő mellett. A településen 1873-ban létrejött a Szent Sebestyénnek szentelt egyházközség, 1875-ben pedig kisvárossá (vila) nyilvánították, a kerület pedig függetlenedett São Leopoldo községtől, és 1877-ben São Sebastião do Caí néven önálló községgé alakult.[3]
A település népességét portugálok, németek, feketék és mulattok (pardo) alkották. Szent Sebestyénnek szentelt katolikus templomát 1879-ben, evangélikus templomát pedig 1896-ban szentelték fel, ez utóbbit Latin-Amerika egyik legszebb evangélikus templomának tartják. Az 1923-as lázadás során az Assis Brasilt támogató forradalmárok megszállták a várost, azonban a katonaság érkezésekor elmenekültek. 1937-ben a községet átnevezték Caíra (később visszakapta a São Sebastião do Caí nevet), központját pedig nagyvárossá (cidade) nyilvánították. Ebben az évben avatták fel kórházát is.[3][4]
A 20. század első felében túlnyomóan agrárközség volt, a termelés családi tulajdonban levő kisbirtokokon történt, és az ipart is csak az élelmiszeripar (például az 1908-ban létesült Carlos Oderich & Cia. konzervgyár) képviselte. Fő exportterméke a lucerna volt. 1950-ben a lakosok 84%-a vidéken lakott (az állami átlag ekkor 66% volt).[3] A 21. század elejére ez az arány megfordult, a gazdaság legnagyobb részét pedig a szolgáltatások teszik ki. Az évek során több kerület kivált belőle, területe és népessége lecsökkent.[5]
Leírása[szerkesztés]
A Caí folyó völgyében helyezkedik el, a községközpont 28 méter tengerszint feletti magasságban, Porto Alegretől 50 kilométerre északra fekszik. Éghajlata szubtrópusi, az évi átlaghőmérséklet 20 ºC, a csapadék 1193 mm.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ São Sebastião do Caí. IBGE. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
- ↑ a b c d Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 92–97. o. (1959)
- ↑ História. saosebastiaodocai.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
- ↑ Perfil das Cidades Gaúchas: São Sebastião do Caí. Sebrae/RS, 2020. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
