Marczali Dózsa Miklós
| Marczali Dózsa Miklós | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | nem ismert nem ismert |
| Elhunyt | 1422. március 9. nem ismert |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Tisztség | csanádi püspök |
| Hivatal | pannonhalmi apát |
| Hivatali idő | 1399–1404 |
| Elődje | István |
| Utódja | Albeni János |
| Hivatal | Csanádi püspök |
| Hivatali idő | 1404–1422 |
| Elődje | Szeri Pósfai Gergely |
| Utódja | Marczali László |
Marczali Dózsa Miklós (? – 1422. március 9.) pannonhalmi apát.
Élete[szerkesztés]
Ferences szerzetes, és Zsigmond király bizalmasa volt. 1399 és 1404 között a pannonhalmi apátság kormányzója volt, és a rendtörténeti irodalom tanúsága szerint ekkor a bencés rendbe lépett át.[1] A bencés apátok közül egyedüliként ő is aláírta azt az oklevelet, melyben Zsigmond örökös nélküli halála esetén Albert osztrák hercegre hagyta volna a magyar trónt. 1404-ben került a csanádi püspökség élére, 1405-ben választották meg ténylegesen, majd 1422-ben bekövetkezett haláláig viselte a tisztséget, bár VII. Ince és XII. Gergely pápák a kinevezéséhez nem járultak hozzá, és csak 1409-ben kapta meg a szentszéki elismerést. Az elődei által adományozott javakat megerősítette, Lippán ispotályt alapított, egyházmegyéjében betiltotta John Wycliffe műveit.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sörös Pongrác - Erdélyi László: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története II. Budapest, 1903. 68. old.
