Kalabhra-dinasztia
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A Kalabhra-dinasztia (tamilul: களப்பிரர் Kalappirar) az egész ősi Tamil ország felett uralkodott a 3. és a 7. századok közötti időszakban, amit a Dél-Indiai történelem Kalabhra interregnumának neveznek. A Kalabhrák valószínűleg dzsainisták voltak, egy lázadás keretében magukhoz ragadták a hatalmat a korai Csola, korai Pandia, Cséra dinasztiák királyságaiban. A Kalabhrák véget vetettek a Brahmanadéja jogoknak, amit a brahmanoknak biztosítottak számos dél-indiai faluban.
Ismereteink a Kalabhrák származásáról és uralkodásukról hiányosak. Nem hagytak hátra műalkotásokat, sem emlékműveket, és az információk kizárólagos forrása néhány elszórt említés a Szangam-kori irodalomban, Buddhista és dzsainista szövegekben. A Kalabhrákat végül a Pallavák, Pandiák és a Badami Csálukják közös erővel győzték le.
Behatárolásuk[szerkesztés]
A Kalabhrák behatárolása nehéz. Ennek a törzsnek vezérei szerepelnak a Szangam-kori irodalomban, mint a Pavattiri Tiraijan, és a Vengadami Pulli. Romila Thapar azt állította, hogy bizonyított a Kalabhrák Karnatakai származása. A harmadik századi politikai események, azaz a Szatavahana birodalom bukása és a Pallavák felemelkedése politikai zűrzavart okozott Tondaimandalamban.[1] Kalavár ekkor hagyta el addigi lakhelyét Tirupati közelében. P. T. Srínivásza Iyengar a Tamil Kalappalar klánnal azonosítja őket.
Irodalmi bizonyítékok[szerkesztés]
Az Uraiyuri (Tiruccsirápalli) Csolák történelme rendkívül homályos a 4. századtól a 9-ig, főleg a Kalabhrák általi megszállás miatt. Buddhadatta, a nagy páli író, Uraiyuri volt. Azt állítja, hogy a Kalabharakulai Ácsjutavikranta csola király kortársa volt, aki Kaveripattinamból (Puhar) uralkodott. Buddhista volt. A Tamil irodalmi hagyomány arra utal, hogy létezett egy Ácsjuta nevű személy, aki fogságban tartotta a Cséra, Csola és Pandyi uralkodókat. Ha feltételezzük, hogy Buddhadatta Buddhaghosha kortársa volt, akkor Ácsjuta az 5 században élhetett. Így a Sangam kor (i. e. 3. sz. - i. sz. 4. sz.) után, a Csola királyok a Kalabhrák árnyékába kényszerültek homályba, akik megzavarták a békés politikai körülményeket a tamil országban.
A népszerűtlenség okai[szerkesztés]
A Kalabhrák a tamil országot uralva megzavarták az uralkodó rendet. A velvikudi feliratok, melyek Nedundzsadaijan (kb. 765 – kb. 815) uralkodásának harmadik évéből származnak, azt állítják, hogy pandia uralkodó, Mudukudumi Peruvaludi, Velvikudi falut mint brahmadéját adományozta (ajándék a brahminoknak). Hosszú ideig élvezték ezt a kiváltságot. Aztán egy Kalabhran nevű Káli király vette birtokba a széles környéket, elűzve számtalan nagy királyt.
Az irodalom támogatói [szerkesztés]
A Kalabhrák korát a Buddhizmus felemelkedése jellemezte, és valószínűleg a dzsainizmusé is. Ezt jelentős tamil nyelvű irodalmi tevékenység jellemezte. A "Tizennyolc kisebb mű" címszó alá csoportosított írások java része ebben a korszakban keletkezett, csakúgy, mint a Cilappadhikaram, Manimekalai és egyéb művek. Sok szerzőt az "eretnek" szektákhoz tartozónak (vagyis a buddhistának és dzsainistának) minősítettek. Azonban a nagy Tamil lexikomíró, Vaijapuri Pillai, későbbi dátumokhoz sorolja ezen művek java részét. Ez az elmélet aláásná a Kalabhrák és a "Tizennyolc kisebb mű" közti kapcsoltot.[2]
Vallás[szerkesztés]
Ismert, hogy a Kalabhrák támogatták a hinduizmust, buddhizmust és a dzsainizmust.[3]
A kései Kalabrák úgy tűnik saivisták voltak és vaisnavisták. F. E. Hardy tudós a palota szertartását visszavezette egy Visnu vagy Majon (Krisna tamil neve) templomi szabályra.[4] Alice Justina Thinakaran tudós azt írta, hogy valószínűleg saivista hinduk, dzsainisták vagy buddhisták voltak.
Ismertek voltak a hindu isten, Szkanda vagy Szubramanja (hindu hadisten) pártfogásáról. Képmását ábrázolták ötödik századi érméiken, különösképpen a Kaveripumpapattinam uralkodók.[5]
Ácsjuta király Vaisznava Tirumalt imádta, és néhány tudós ebből arra következtetett, hogy a Kalabhrák hinduk voltak.[6]
A Kalabhrák bukása[szerkesztés]
A Kalabhrák uralmát Dél-Indiában a Pandiák, Csálukják és Pallavák közös ellentámadása törte meg. Más hivatkozások is vannak a Kalabhrákra a Pallava és Csálukja feliratokban. A Pallava Szimhavisnu és a pandia Kadungon igázták le az országot.
Lásd még[szerkesztés]
Egyéb források[szerkesztés]
- The Kalabhras in the Pandiya Country and Their Impact on the Life and Letters There, M. Arunachalam, University of Madras, 1979[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Episteme, V.J.: Some questions. Ponniyin Selvan Varalaatru Pervai, 2007. április 30. [2008. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 18.)
- ↑ Society under the Kalabhras. Tamil Nadu. tamilnadu.ind.in. [2017. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 18.)
- ↑ P. 146 Kerala State gazetteer, Volume 2, Part 1 By Adoor K. K. Ramachandran Nair
- ↑ Veermani Pd. Upadhyaya Felicitation Volume By Veermani Prasad Upadhyaya
- ↑ P. 150 and P. 152 The peacock, the national bird of India By P. Thankappan Nair
- ↑ Buddhism in Tamil Nadu: collected papers By G. John Samuel, Ār.
- ↑ Arunachalam, M.. The Kalabhras in the Pandiya Country and Their Impact on the Life and Letters There, Original from the University of California, Digitized Jul 30, 2008, University of Madras, 168. o. (1979)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalabhra dynasty című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.