Horváth Béla (orvos)
| Horváth Béla | |
| Született | 1894. október 14. Hejőcsaba |
| Elhunyt | 1968. május 25. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | orvos |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1918, orvostudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (621-340. fülke)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gherémi Horváth Béla (Hejőcsaba, 1894. október 14. – Budapest, 1968. május 25.) magyar orvos, szemész, egyetemi tanár.
Élete[szerkesztés]
Horváth Béla 1894-ben született Hejőcsabán református családban, Horváth Jenő MÁV-alkalmazott és Székely Katalin fiaként. 1912-ben érettségizett a Miskolci Református Főgimnáziumban, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be. Az első világháborúban 1917-től 1918-ig frontszolgálatot teljesített, közben 1918-ban szerezte meg orvosdoktori diplomáját. A frontra visszatérve olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben térhetett haza.[3]
1919 és 1924 között a Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Szemészeti Klinikájának gyakornoka, illetve egyetemi tanársegéde, majd 1939-ig egyetemi adjunktusa volt. 1925-ben a szemészeti diagnosztika tárgykörben magántanári képesítést szerzett és az egyetem magántanára, majd 1934-ben a szemészet címzetes nyilvános rendkívüli tanára lett. 1935-től a Magyar Szemorvos Társaság alelnöke, 1939 és 1940 között az Állami Szemkórház igazgatója volt. 1940-től 1944-ig a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Szemészeti Klinikáján a szemészet nyilvános rendes tanáraként és a Klinika igazgatójaként dolgozott, emellett 1943-tól 1944-ig az Orvostudományi Kar dékánja is volt. 1940 és 1944 között a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete (MONE) Kolozsvári Fiókjának elnöke volt, valamint tagja volt a Frontharcos Szövetségnek is.[3]
1944 őszén Budapestre, majd a vele tartó hallgatókkal Wrocławba, később Halléba utazott, ahol a szemklinikán dolgozott.[4] A második világháborút követően visszatért Magyarországra, de jobboldali magatartása miatt nem igazolták. 1948-ban a barcsi járás trachomafelügyelője lett, majd 1949 és 1964 között a Barcsi Kórház Szemészeti Osztályának osztályvezető főorvosa, valamint 1950-től 1964-ig a kórház igazgatója volt.[3]
Főleg a röntgensugár diagnosztikus és terápiás hatásával, műtéti problémákkal, a hályogműtéteket biztosító varratszisztéma kidolgozásával és újabb műtéti műszerek alkalmazásának indoklásával, valamint szemtuberkulózissal, illetve a szemészeti idegentestek lokalizációjával és műtéti eltávolításával foglalkozott.[3][4]
1968-ban hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. Sírját 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.[3]
Főbb művei[szerkesztés]
- Tapasztalatok a szemészeti röntgentherápia köréből (Bp., 1927)
- A szürkehályog és annak modern gyógyítása (Bp., 1939)
- A trachoma és jelentősége Magyarországon (Bp., 1942)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b c d e Horváth Béla - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ a b Horváth Béla | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. július 20.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
- A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
- Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
