Henriette Arendt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henriette Arendt
Született1874. november 11.[1]
Königsberg
Elhunyt1922. augusztus 22. (47 évesen)[1]
Mainz[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • rendőr
  • betegápoló
A Wikimédia Commons tartalmaz Henriette Arendt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Henriette Arendt (Königsberg, 1874. november 11. – Mainz, 1922. augusztus 22.) német írónő és rendőrnő.

Élete[szerkesztés]

Apja Max Arendt nagykereskedő, városi tanácsos volt, aki a helyi zsidó közösség képviselőtestületének, valamint 1903 és 1913 közt a köngsbergi Szegények Központi Bizottságának (Zentral-Armenkommission) elnöke volt. Hannah Arendt filozófus unokahúga volt. Tanulmányait a felsőbb leányiskolában kezdte, majd egy éven át a genfi Ecole supérieure-ben folytatta. Hat hónapig egy berlini üzleti iskolában tanult, 1892 és 1895 közt könyvelőként dolgozott, minden bizonnyal apja cégénél. 1895-1896-ban a berlini Zsidó Kórházban ápolónőnek tanult.[3] A képzés befejezte után ugyanitt egy évig ápolónőként dolgozott, majd átlépett a német Vöröskereszt Kaiserin-Augusta-Hospital-ába (Auguszta császárné Kórház).

1899. május 22-én kitért a zsidó vallásból s protestáns lett.[4] Otthoni ápolóként is dolgozott, több kórház és elmegyógyintézet ápolónője volt az évek során (többek közt Kijevben), végül 1902-ben az új schömbergi tüdőgyógyászati iskolában. 1903-ban csatlakozott a felekezet nélküli stuttgarti asszisztensnővérek egyesületéhez (Stuttgarter-Hilfspflegerinnen-Verband). 1909-ben "Schwester Gerda" álnéven jelentette meg ápolónőként szerzett tapasztalatairól írt munkáját Dornenpfade der Barmherzigkeit címen.

1903. február 1-én a stuttgarti rendőrség munkatársa lett, az elfogott nők rendőrségi vizsgálataiban kellett segédkeznie, és gondoskodnia kellett az úgynevezett „elhanyagolt” nőkről.[5] 1905-től egyre inkább foglalkozott a gyermekjóléti tevékenységgel is.

Az idők során Arendt egyre gyakrabban került konfliktusba feletteseivel, akik a lojalitás hiányával vádolták. Nehezményezték gyakori előadói tevékenységét, kritizálták iratkezelését, sikkasztással vádolták, végül 1908-ban javasolták elbocsátását.[6] 1908 decemberében Arendt felmondott, Svájcba költözött, ahol 1909 és 1916 között árvák gondozójaként dolgozott, emellett számos előadást tartott a nemzetközi gyermekkereskedelem ellen. Rendőrtiszti emlékiratait Erlebnisse einer Polizeiassistentin címmel publikálta, a kötet széles körű nyilvános vitát váltott ki Stuttgartban.[7]

Az első világháború kitörésekor Arendt előadókörúton volt Angliában (1914. májusától). Svájci igazolványa segítségével kezdetben svájci állampolgárnak adta ki magát, és néhány hónapig tolmácsként dolgozott a belga menekültügyi ügynökségnél. 1915 januárjában visszavonták tartózkodási engedélyét. 1915 februárjában feltehetőleg látszatházasságot kötött unokatestvérével, a francia katonatiszt Réné de Matringe-vel. Az angol hatóságok nem ismerték el a házasságot, Arendt-et 1915 májusában Londonban letartóztatták, s ügynökség vádjával hadbíróság elé állították. 1915. május 28-án Rotterdamba deportálták, ahol német útlevelet kapott.

1915 novemberétől Bécsben, a galíciai menekültek gondozóintézetében dolgozott. 1916-ban felvételi kérelmet nyújtott be a Vöröskereszthez. Mivel házasságkötése után állampolgárságát a hatóságok nem tisztázták, német útlevele ellenére nemkívánatos személynek tartották Ausztriában, és a württembergi állami rendőrség kezdeményezésére 1916. március 28-án deportálták. Beutazhatott azonban Németországba, ahol a Vöröskeresztnél dolgozott, utoljára mint főápolónő a mainzi kórházban.[8]

Válogatott munkái[szerkesztés]

  • Menschen, die den Pfad verloren. Erlebnisse aus meiner fünfjährigen Tätigkeit als Polizei-Assistentin in Stuttgart. Kielmann, Stuttgart, 1907
  • Bilder aus der Gefängniswelt. 6. kiadás. Kielmann, Stuttgart, 1908
  • Mehr staatliche Fürsorge für Gefallene und Gefährdete. Der beste Weg zur Bekämpfung der Geschlechtskrankheiten. 4. kiadás. Kielmann, Stuttgart, 1908
  • Dornenpfade der Barmherzigkeit. Aus Schwester Gerdas Tagebuch. 1. kiadás. Dt. Verl.-Anst, Stuttgart, 1909
  • Erlebnisse einer Polizeiassistentin. 4. kiadás. Süddeutsche Monatshefte, München, 1910 (digitalizált változat)
  • Kleine weiße Sklaven. Vita, Berlin-Charlottenburg, 1911
  • Kinderhändler. Recherchen und Fürsorgetätigkeit vom 1. September 1911 bis 1. September 1912. 2. kiadás. Selbstverl, Stuttgart, 1912
  • Meine Arbeit zum Schutze der Wehrlosen. [Berlin], 1914

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b https://scholarsarchive.byu.edu/sophsupp_gallery/8/, 2021. május 25.
  2. ↑ https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Henriette_Arendt.png
  3. ↑ Hilde Steppe: „... Den Kranken zum Troste und dem Judenthum zur Ehre ...“ Zur Geschichte der jüdischen Krankenpflege in Deutschland. Mabuse, Frankfurt am Main 1997 (2. Aufl. 2008). ISBN 3-929106-54-X
  4. ↑ Doris Geis: Henriette Arendt (1874–1922). Eine außergewöhnliche Frau und vergessene Autorin. In: Renate Heuer, Ralph-Rainer Wuthenow (Hrsg.): Gegenbilder und Vorurteil. Aspekte des Judentums im Werk deutschsprachiger Schriftstellerinnen. Campus, Frankfurt/M. 1995, S. 145.
  5. ↑ Heike Maier: »Taktlos, unweiblich und preussisch«. Henriette Arendt, die erste Polizeiassistentin Stuttgarts (1903–1908). Eine Mikrostudie. Klett-Cotta, Stuttgart 1998, S. 14.
  6. ↑ Maier, Henriette Arendt, S. 87–123.
  7. ↑ Maier, Henriette Arendt, S. 129–141.
  8. ↑ Heike Maier szerint az Arendt házasságáról szóló információk ellentmondásosak, és azt sem tartja egyértelműnek, hogy a Mainzban elhunyt Henriette de Matringue valóban Henriette Arendt volt-e, bár különböző gyászjelentések ezt sugallják. Maier, Henriette Arendt, S. 150–152. ellenvélemény: Doris Geis: Henriette Arendt (1874–1922). Eine außergewöhnliche Frau und vergessene Autorin. In: Renate Heuer, Ralph-Rainer Wuthenow (Hrsg.): Gegenbilder und Vorurteil. Aspekte des Judentums im Werk deutschsprachiger Schriftstellerinnen. Campus, Frankfurt/M. 1995, S. 158 f.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henriette Arendt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Életrajza a Stuttgarter Stadtlexikonban
  • Életrajza a Württembergische Biographien-ben
  • Doris Geis: Henriette Arendt (1874–1922). Eine außergewöhnliche Frau und vergessene Autorin. megjelent: Renate Heuer, Ralph-Rainer Wuthenow (Hrsg.): Gegenbilder und Vorurteil. Aspekte des Judentums im Werk deutschsprachiger Schriftstellerinnen. Campus, Frankfurt/M. 1995, 133–159. oldalak
  • Heike Maier: »Taktlos, unweiblich und preussisch«. Henriette Arendt, die erste Polizeiassistentin Stuttgarts (1903–1908). Eine Mikrostudie. Klett-Cotta, Stuttgart 1998.
  • Mascha Riepl-Schmidt: Henriette Arendt. Die erste Polizeiassistentin Stuttgarts. megjelent: Mascha Riepl-Schmidt (Hrsg.): Wider das verkochte und verbügelte Leben. Frauen-Emanzipation in Stuttgart seit 1800. Silberburg, Stuttgart 1990, ISBN 3-925344-64-0, 198–212. oldalak
  • Életrajza a hannaharendt.net-en
  • Henrike Sappok-Laue: Henriette Arendt – Krankenschwester, Frauenrechtlerin, Sozialreformerin. Mabuse-Verlag, Frankfurt/M. 2015.
  • Henrike Sappok-Laue: Henriette Arendt, megjelent: Hubert Kolling (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Pflegegeschichte "Who was who in nursing history", 7. kötet, hpsmedia nidda, 19–22. oldalak
  • Axel Wellner: Henriette Arendt, megjelent: Horst-Peter Wolff, Nachfolge Hubert Kolling (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Pflegegeschichte „Who was who in nursing history“, 1. kötet, Ullstein Mosby Berlin, Wiesbaden 1997, 4-5. oldalak.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Henriette_Arendt&oldid=26931054”