Glukono-delta-lakton
| Glukono-delta-lakton[1][2] | |||
 |
| ||
| IUPAC-név | (3R,4S,5S,6R)-3,4,5-trihidroxi-6-(hidroximetil)-tetrahidro-2H-pirán-2-on | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 90-80-2 | ||
| PubChem | 736 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C6H10O6 | ||
| Moláris tömeg | 178,14 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér, kristályos por | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[3] | ||
| R mondatok | (nincs)[3] | ||
| S mondatok | S24/25[3] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A glukono-delta-lakton (GDL) természetes szerves vegyület, melynek képlete C6H10O6. A glükonsav ciklikus észtere. Tiszta formában szobahőmérsékleten fehér, szagtalan, kristályos port alkot.
Előfordulása[szerkesztés]
A GDL gyümölcsökben, mézben, és borokban nagy mennyiségben fordulhat elő. Savas tulajdonsága miatt savanykás ízű, de a savanyúsága körülbelül harmada a citromsavénak. A szervezetben cukorrá bomlik, tápértéke azonos mennyiségű cukorral egyenértékű.
Előállítása[szerkesztés]
A glükonsav vizes oldatában körülbelül azonos mennyiségű glukono-delta-lakton keletkezik, de a hőmérséklet, valamint a pH növelésével a GDL aránya növelhető.[4]
Felhasználása[szerkesztés]
Élelmiszerek esetén általában cukorból, gombák segítségével állítják elő, vagy szintetizálják. Főként különféle fémek megkötésére, valamint savanyúságot szabályozó anyagként alkalmazzák. Egyes esetekben az élelmiszerek előállítása során alkalmazzák, mert megakadályozza a gépek alkatrészeire lerakódó kalcium és magnézium kicsapódását. E575 néven számos élelmiszerben előfordulhat. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nincs ismert mellékhatása.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Merck Index, 13th Edition, 4469.
- ↑ Beil. 18, V, 5, 11
- ↑ a b c A glükono-delta-lakton (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
- ↑ Pocker & Green, 1973