Gazdaváltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A HIV vírusok (a HIV1 és HIV2) evolúciós gazdaváltások során kerültek az emberi fajba, ahol életképes, új populációkat alapítottak.

Az élősködő, kórokozó és szimbionta fajok többé-kevésbé gazdaspecifikusak; tehát olykor csak egyetlen, máskor több, de egymással rendszerint rokonságban álló gazdafaj egyedeinek testén vagy testében élnek. A gazdaváltás e specificitás (fajlagosság) evolúciós megváltozása.[1]

Így pl. a humán immundeficiencia vírus (HIV) csak egyes afrikai majmokban fordult elő, majd a 20. század első felében megjelent az emberben is.[2][3]

Az emberszabásúak és vérszívó tetveik fajképződésének valószínűsíthető mintázata. Az ember és rokonai törzsfája szürke, a tetvek törzsfája vörös színnel jelezve. A kospeciáció (összehangolt fajképződés) hasonló törzsfákat eredményezett, melyet csak két esemény zavart meg. Elsőként a gorilla tetvek gazdaváltása egy új faj, a lapostetű kialakulását eredményezte az emberen. Másodszor az emberi tetvek (Pediculus humanus) faja kettévált, és így létrejött a ruhatetű és fejtetű.[4]
Egy gazdafaj areája (zöld) amint visszahúzódik délen és terjeszkedik északon. A hengerek és kúpok a gazdapopulációt jelképezik stabil vagy változó egyedszámmal, a parazita populációkat vörös nyilak jelképezik. Az 1-es típusú gazdaváltás inkább a növekvő méretű gazdapopulációk felé történik, mint amilyenek az inváziós fajok pionír populációi (fent). Ezzel szemben a 2-es típusú gazdaváltás a szűkülő méretű gazdapopulációk fokozatos elhagyását jelenti, pl. a reliktum fajok fogyatkozó népességei esetében (lent).[5][6]

A közelmúltban megjelent tanulmányok a gazdaváltás két, eltérő jellegű típusának megkülönböztetését javasolták.[5][6]

Eszerint az 1-es típusú gazdaváltás gyors és véletlen esemény, mely során a paraziták egyetlen vagy igen kevés egyede megtelepszik egy számára új gazdafajon, és azon egy új, életképes populációt alapít. E gazdaváltás után az új populáció többé-kevésbé elszigetelődik a donor gazdafajon változatlanul tovább élő parazita populációtól, így az esemény hosszabb távon akár új parazitafaj képződéséhez is elvezethet. E típus előfordulása gyakran a gyorsan növekvő gazdapopulációk irányába történik, melyek a gyorsan méretükhöz képest szegényes parazita/patogén faunát hordoznak. Ilyenek lehetnek pl. az inváziós fajok pionír populációi.

Ezzel szemben a 2-es típusú gazdaváltás egy lassabb, fokozatosabb, és megjósolhatóbb változás, mely a többgazdás parazita/patogén fajok esetében jellemző. A parazita korábbi elsődleges gazdafaja fokozatosan veszít jelentőségéből, másodlagos gazdafajjá alakul, és a folyamat végén esetleg teljesen megszűnhet jelentősége, elhagyott gazdafajjá válhat. Gyakrabban a fokozatosan csökkenő méretű gazdapopulációk esetében fordul elő, melyeket e mechanizmus révén fokozatosan elhagynak korábbi parazita- és patogén fajai. Ilyenek lehetnek pl. a reliktum fajok lassan fogyatkozó népességei.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Poulin R (2006) Evolutionary Ecology of Parasites Princeton University Press
  2. Sharp PM, Hahn BH (2011). „Origins of HIV and the AIDS Pandemic”. Cold Spring Harbor perspectives in medicine 1 (1), a006841. o. DOI:10.1101/cshperspect.a006841. PMID 22229120.  
  3. Faria NR, Rambaut A, Suchard MA, Baele G, Bedford T, Ward MJ, Tatem AJ, Sousa JD, Arinaminpathy N, Pépin J, Posada D, Peeters M, Pybus OG, Lemey P (2014). „The early spread and epidemic ignition of HIV-1 in human populations”. Science 346 (6205), 56–61. o. DOI:10.1126/science.1256739.  
  4. Reed DL, Light JE, Allen JM, Kirchman JJ (2007). „Pair of lice lost or parasites regained: the evolutionary history of anthropoid primate lice”. BMC Biology 5, 7. o. DOI:10.1186/1741-7007-5-7. PMID 17343749.  
  5. a b Rozsa L, Tryjanowski P, Vas Z. Under the changing climate: how shifting geographic distributions and sexual selection shape parasite diversification. Morand S, Krasnov B, Littlewood T (szerk.) Parasite diversity and diversification: evolutionary ecology meets phylogenetics. Cambridge University Press, 58–76. o. (2015). ISBN 9781107037656 
  6. a b Forró B, Eszterbauer E (2016). „Correlation between host specificity and genetic diversity for the muscle-dwelling fish parasite Myxobolus pseudodispar: examples of myxozoan host-shift?”. Folia Parasitologica 63, 019. o. DOI:10.14411/fp.2016.019.