Fiat M14/41

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carro Armato M14/41
Egy kilőtt Carro Armato M14/41, amelyet a németek használtak a varsói felkelés során
Egy kilőtt Carro Armato M14/41, amelyet a németek használtak a varsói felkelés során

Típusközepes harckocsi
Fejlesztő országOlaszország 1861 Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országokOlaszország 1861 Olasz Királyság
 Ausztrália
 Egyesült Királyság
Harmadik Birodalom Németország
Szolgálatban1941-?
GyártóFiat-Ansaldo
Gyártási időszak1940 (M13/40), 1941–1942 (M14/41)
Gyártási darabszám800 (M14/41)
Háborús részvételmásodik világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet4 fő
Hosszúság4,92 m
Szélesség2,2 m
Magasság2,38 m
TömegM13/40: 13 Tonna. M14/41: 14 Tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat6-42 mm
Elsődleges fegyverzet1 darab 37 mm-es löveg
Másodlagos fegyverzet2 darab 8 mm-es Breda 38 géppuska a homlokzatban. Ezenkívül 1 db légvédelmi géppuska is előfordulhatott (vagy a 8 mm-es, vagy a 6,5 mm-es)
Műszaki adatok
MotorSPA 15–TM–40 nyolchengeres dízelmotor
Felfüggesztésfüggőleges spirálrugó
Sebesség32 km/h
Fajlagos teljesítmény125 LE
Hatótávolság200 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Carro Armato M14/41 témájú médiaállományokat.

A Fiat M14/41 egy olasz gyártmányú közepes harckocsi volt, melyet a második világháború alatt használt az Olasz Királyi Hadsereg. A hivatalos megjelölése a Carro Armato M 14/41 volt. Az M14/41 jelölés a következőképpen értendő: „M” a Medio (magyarul: közepes), ezt követi a súly tonnában (14), majd a szolgálatba állítás éve (1941). A harckocsit először az észak-afrikai hadjárat során vetették be, ahol gyengeségei hamar megmutatkoztak.

Fejlesztés[szerkesztés]

Az M14/41 harckocsi a korábbi Fiat M13/40 harckocsi komolyabban továbbfejlesztett változata erősebb dízelmotorral. Mivel már megjelenésekor elavultnak minősült, csak kisebb számban gyártották. AZ M14/41-nél ugyanazt az alvázat használták, mint az M13/40-nél, de a páncéltestet áttervezték, feljavították. A típust 1941-1942 között gyártották. A gyártás befejezte előtt közel 800 darabot gyártottak belőle.

Harctéri alkalmazás[szerkesztés]

A harckocsit először az észak-afrikai hadjárat során vetették be, ahol gyengeségei hamar megmutatkoztak. A jármű megbízhatatlan volt, találat esetén könnyen kigyulladt. Miután az olasz erőket kivonták Észak-Afrikából, a típussal ritkán lehetett találkozni, mivel jó néhányat zsákmányoltak és helyeztek hadrendbe a brit és ausztrál alakulatok, ahol azonban nem maradtak sokáig szolgálatban.

Változatok[szerkesztés]

Az M13/40 és az M14/41 között volt néhány szembetűnő különbség. A M13/40-esnek mindkét oldalt teljes hosszúságban megvolt a sárhányója, ezenkívül hátul volt 2 db pót-futógörgő; a hidraulikus emelő elől volt a bal oldali sárhányón a homlokzat mellett. Az M14/41 esetében a sárhányót a küzdőtér és a motortér mellől teljesen elhagyták, illetve a hidraulikus emelő a homlokzat mellől átkerült hátulra az egyik pót-futógörgő helyére. (A fentieken kívül a Semovente páncélvadász változatoknál a hidraulikus emelőkön és a sárhányókon kívül még az üzemanyag/ivóvíz kannák elhelyezése is különbözött: az M13/40 Semoventénél a torony bal oldalán 3 db kanna rögzítésére kiképzett felfogatópánt volt, míg az M14/41-es Semoventénél ezt is elhagyták.) Az M14/41 harckocsi alváza szolgált alapul a sokkal sikeresebb Semovente 90/53 nehéz páncélvadásznak.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Trewhitt, Philip. Armored Fighting Vehicles. New York, NY: Amber Books, 29. o. (1999). ISBN 0-7607-1260-3 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fiat M14/41 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások[szerkesztés]