Csanak István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csanak István
Született1894
Újfehértó
Elhunyt1970 (75-76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabanktisztviselő
SablonWikidataSegítség

Csanak István (Újfehértó, 1894. – Budapest, 1970.) hivatalnok.

Élete[szerkesztés]

A Csanak család felmenői egy derecskei féljobbágyi családból származtak. Csanak István nagyapja, Csanak József azonban már alighanem Debrecen leggazdagabb polgára volt, alapítványának köszönhető Debrecen legtöbb kulturális intézményének létrejötte. [1]

Csanak István a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumában tanult. 1912-ben érettségizett. Édesapja tanári pályára irányította volna, de ő inkább a közgazdasági pálya iránt érdeklődött.

Gimnáziumi tanulmányai után egy iskolai jutalom elnyerése folytán és édesapja támogatásával nyugat-európai tanulmányútra indult. A nyári vakációban Angliában megismerkedett az angol cserkészettel, amely mély benyomást tett rá. 1912-ben mint huszár önkéntes katonai szolgálatot teljesített. 1912-14-ben beiratkozott a Kölni Kereskedelmi Akadémiára, diplomát azonban az első világháború miatt nem szerezhetett. 1914-ben behívták katonai szolgálatra. Négy évi szolgálat után tartalékos főhadnagyi ranggal leszerelt. Hét évet gazdálkodott apja birtokán, ahol a tanyasi iskola nagyobb gyerekeivel konyha- és virágkertészeti szövetkezetet alapított. [2] 1927-ben beköltözött Debrecenbe, ahol a Magyar Országos Központi Takarékpénztár debreceni fiókjánál bankgyakornoki állást kapott.

1928-ban Debrecen több iskolájában elindította az Iskolabankot, mint Ifjúsági Takarékossági Egyesületet, amely kilenc iskolában sikeresen működött. Ennek alapján 1929-ben javaslatot nyújtott be a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, a takarékoskodás általa bevezetett módszerének országos elterjesztéséről. A javaslat megbukott azzal az indokkal, hogy a debreceni mozgalom anyagias gondolkodással fertőzi meg fiatalságunk lelkét. [3]

Közel tízéves kényszerszünet után fordulatot hozott koncepciójának megvalósításában Zsindelyné Tüdős Klára, Csanak István gyermekkori pajtásának közbenjárása, akinek férje Zsindely Ferenc Teleki Pál kultuszminiszter államtitkára volt. Teleki Pál kívánságára újraindult a mozgalom, kísérletképpen minden tankerület egy-két iskolájában: összesen 30 iskolában. Az eredmények alapján megalakult a Diákkaptár mozgalom, amelynek az első időben Csanak István főtitkára, majd a mozgalom szövetséggé alakulását követően ügyvezető igazgatója volt.

Budapest ostroma idején Csanak István vezetésével a szövetség közellátási feladatokra mozgósított, kapcsolatot alakított ki a svéd követséggel, s menekülteket, többek között a Zsindely-Tüdős házaspár által bújtatottakat segített. A háború után 1947-ben a szövetség újjáalakult, s annak 1948-s megszüntetéséig Csanak István ismét ügyvezető elnöke volt, majd beválasztották az ifjúsági mozgalmakat „integráló” Magyar Diákok Nemzeti Szövetségének elnökségébe, de a Diákkaptár működése ezzel megszűnt.

Csanak István fordulat évétől csapos volt a Hold utcai vásárcsarnok melletti vendéglőben. Több újítással, kisérlétezéssel foglalkozott, 1949. benyújtotta Újítás a gyapjútermelés fokozása érdekében c. tanulmányát. 1950-ben a gyapotcserje meghonosításával, fagyvédelmével kísérletezett a Gyapotcserje Termelési Nemzeti Vállalat debreceni kísérleti telepén. 1952-56 között a Helvécia Állami Gazdaság szőlészeti – kísérleti telepén dolgozott. 1956-tól 1963-ig az Izsáki Állami Gazdaságban tudományos kutató volt, innen ment nyugdíjba.

1970-ben hunyt el Budapesten.[4]

Két leánya volt, Dóra és Eszter. F. Csanak Dóra irodalomtörténész, könyvtáros, műfordító, volt, aki feldolgozta a Csanak család egyes korabeli dokumentumait. [5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balogh István: A cívisek világa - Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1973. 181.o.
  2. Csanak István: Így kezdődött – Diákkaptár, 1941. I. évfolyam, 1. szám 2. o.
  3. Csanak István: 29.000 diák 700.000 pengője – Diákkaptár Szövetség, Budapest, 1940.
  4. Kiss István: Diákkaptár Szövetség, 1928-1948, Kézirat, Országos Széchenyi Könyvtár, XD 76.497
  5. F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)