Clare Fischer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Clare Fischer
Életrajzi adatok
Születési névDouglas Clare Fischer
Született1928. október 22.[1][2][3][4]
Shiawassee megye
Származásnémet, francia, ír, angol
Elhunyt2012. január 26. (83 évesen)[5][1][2][3][4]
Burbank
IskoláiMichigani Állami Egyetem
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerzongora
Tevékenység
Kiadók
  • Discovery Records
  • Concord Records

Clare Fischer weboldala
SablonWikidataSegítség
Clare Fischer
Nem található szabad kép.(?)
Clare Fischer

Clare Fischer (Shiawassee megye, 1928. október 22.Burbank, 2012. január 26.) amerikai billentyűs, zeneszerző, hangszerelő, zenekarvezető.

Herbie Hancock: „Nem lennék én senki sem Clare Fischer nélkül”.

Pályafutása[szerkesztés]

Clare Fischer zenész családból származott. Először hegedülni és tubázni majd zongorázni tanult. A Grand Rapids-i gimnáziumban csellózott, szaxofonozott és klarinétozott is. Zeneelméletet és zeneszerzést is tanult; tizenkét évesen már tánczenekaroknak hangszerelt, amit 1947-től a Michigani Egyetemen folytatott. Katonai szolgálata alatt egy katonazenekarnál dolgozott a West Pointban Akadémián (1955). Ezután 1956-tól öt évig turnézott Gene Puerling férfi énekegyüttesének zongoristájaként és hangszerelőjeként. Közben megszervezte például Dizzy Gillespie számára a „A Portrait of Duke Ellington“ (1960) című koncertet.

Ezt követően rengeteg zenét írt reklámokhoz.

Richard Stoltzman klasszikus klarinétművész megbízásából 1983-ban komponálta a „The Duke, Swee'Pea and Me” című szimfonikus művet Duke Ellington és hangszerelője, Billy Strayhorn témáira.

Az 1970-es években Cal Tjader zenekarában volt billentyűs, majd hamarosan saját latin-amerikai zenekarával a Salsa Picante énekegyüttessel 1981-ben Grammy-díjat nyert a 2+2 és 1986-ban a Free Fall című album.

Az 1990-es évektől sokat tanított az USA-ban és Európában (Skandinávia, Hollandia). Szólókoncertet is adott és játszott a holland Metropole Orkesttel és a WDR Big Banddel.

1961-től mint 40 albumot rögzített, többek között Donald Byrddel, Gary Fosterrel, Bert van den Brinkkel (2001). Sokat dolgozott latin-amerikai zenészekkel, mások mellett Antônio Carlos Jobimmal, Bud Shankkal és Joe Pass-szal.

Az 1980-as évek-től sokat hangszerelt popzenészeknek is: Paul McCartney, Prince, Celine Dion, Amy Grant, Natalie Cole, Paula Abdul, Michael Jackson, Chaka Khan, Robert Palmer...

Albumok[szerkesztés]

  • First Time Out (1962)
  • Bossa Nova Jazz Samba (1962) & Bud Shank
  • Brasamba! (1963) & Bud Shank, Joe Pass
  • Surging Ahead (1963)
  • Extension (1963)
  • So Danço Samba (1964)
  • Manteca! (1965)
  • Easy Livin' (966)
  • Songs for Rainy Day Lovers (1967)
  • One to Get Ready, Four to Go (1968)
  • Thesaurus (1969)
  • Report of the 1st Annual Symposium on Relaxed Improvisation (1973)
  • The State of His Art (1976)
  • Clare Declares (1977)
  • Salsa Picante (1980)
  • Alone Together (1980)
  • 2+2 (1981)
  • Machaca (1981)
  • Introspectivo (2005)

Díjak[szerkesztés]

  • 1981: Grammy-díj
  • Posztumusz Grammy-díjas is volt a „¡Ritmo!” (2012), és a „Music for Strings, Percussion and the Rest ” (2013)

Filmek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  5. BBC News - Composer Clare Fischer dies at 83. (Hozzáférés: 2012. október 28.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Clare Fischer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.