Calouste Gulbenkian Múzeum
| Calouste Gulbenkian Múzeum | |
.jpg) | |
.jpg) | |
| Elhelyezkedés |
Portugália |
| Alapítva | 1969 |
| Megnyílt | 1969. október 2. |
| Igazgató | António Filipe Pimentel (2021. január – ) |
| Építész(ek) |
|
| Elhelyezkedése | |
 Calouste Gulbenkian Múzeum
Pozíció Portugália térképén
| |
 é. sz. 38° 44′ 12″, ny. h. 9° 09′ 15″Koordináták: é. sz. 38° 44′ 12″, ny. h. 9° 09′ 15″ | |
 | |
| A Calouste Gulbenkian Múzeum weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Calouste Gulbenkian Múzeum témájú médiaállományokat. | |
A lisszaboni Calouste Gulbenkian Múzeum a világ egyik legnagyobb magángyűjteményének ad otthont. A kollekciót Calouste Sarkis Gulbenkian örmény üzletember, olajmágnás, műgyűjtő és filantróp hozta létre és hagyományozta a róla elnevezett alapítványra. A gyűjtemény időben az egyiptomi Óbirodalomtól a 20. század elejéig, földrajzi térben Európától az iszlám világon át Kínáig és Japánig terjed. Fontos része René Lalique díszítőművészete, ékszerei, valamint a megtalálható benne még a világ legnagyobb festői közül soknak az alkotásai.
Gyűjteményei[szerkesztés]
Az állandó kiállítás két fő részre oszlik, amelyeket önálló körséta keretében is meg lehet tekinteni.
Az első rész az ókori Egyiptom, a klasszikus antikvitás és az ősi Közel-Kelet kincseit tartalmazza. Az iszlám művészet részlege az indiai mogul művészet, Szíria, Perzsia, a Kaukázus és Törökország kincseit, kerámiákat, az üvegművészet alkotásait, könyvkötéseket és illusztrációkat valamint a szőnyegeket, faliszőnyegeket közös térben mutatja be. A keleti körséta a kínai porcelánok bemutatójával zárul.
-
Egyiptomi írnok szobra (i. e. 7. század) -
Tál lovasjelenettel, a Szeldzsuk-dinasztia kora, Irán, 12–13. század -
Zománccal, arannyal díszített iszlám üvegváza, 14. század -
.jpg)
A másik körséta az európai művészetek remekeit mutatja be, külön részlegekkel a könyvészet, a szobrok, festmények és a díszítőművészet számára. Az európai részleg időben átfogja a 11. század és a 20. század első fele közötti korokat, az ősi kódexektől és elefántcsont tárgyaktól a 15–17. századi szobrok és festmények válogatott gyűjteményén át a reneszánsz művészetéig.
A 18. századi francia művészet kiemelt helyet kapott a gyűjteményben, kiemelkedő arany és ezüst tárgyakkal, bútorok remekeivel, valamint festményekkel és szobrokkal. Ezt a részleget Francesco Guardi velencei festő számos műve, 18. és 19. századi angol festők alkotásai követik. René Lalique nagyszerű munkái külön termet kaptak.
A festészeti gyűjtemény körülbelül 6000 darabból áll, közülük mintegy ezer látható az állandó kiállításon. Egy részük az Ermitázsból származik. A múzeumban olyan művészek képei és szobrai tekinthetők meg, mint Domenico Ghirlandaio, Rubens, Rembrandt, Rodin, Jean-Baptiste Carpeaux, Jean-Antoine Houdon, Renoir, Dieric Bouts, Vittore Carpaccio, Anthony van Dyck, Corot, Edgar Degas, Jean-Marc Nattier, George Romney, Stephan Lochner, Maurice Quentin de la Tour, Édouard Manet, Claude Monet, Jean-François Millet, Edward Burne-Jones, Thomas Gainsborough, William Turner, Jean-Honoré Fragonard, Giovanni Battista Moroni, Frans Hals, Ruisdael, Boucher, Nicolas de Largillière, Andrea della Robbia, Pisanello, Jean-Baptiste Pigalle, André-Charles Boulle ,[1][2][3][4][5]
Festmények a múzeumban[szerkesztés]
-
Paul de Vos – A páva és a kakas harca -
Gautier-Dagoty – Madame du Barry és Zamore, fekete apródja -
Ajvazovszkij – Szentpétervár -
Claude Monet – Jégzajlás
A múzeum története[szerkesztés]
Az 1955-ben elhunyt műgyűjtő végakaratának megfelelően 1957-ben megvásárolták egy lisszaboni park egy részét a múzeum számára. 1959-ben írták ki építészeti pályázatot az alapítvány központjának és a múzeumnak a létrehozására, amit az Alberto J. Pessoa, Pedro Cid és Ruy Jervis d'Athouguia által vezetett építészekből álló csapat nyert meg, valamint António Viana Barreto és Gonçalo Ribeiro Telles tájépítészek lettek felelősek a környező park kialakításáért. Az épületek és a park 1969. október 2-án nyíltak meg a látogatók előtt. 1975-ben a létesítmény elnyerte a neves nemzetközi Valmor építészeti díjat.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Death of André-Charles Boulle. Mercure de France, 1732. március 1.
- ↑ The French cabinetmaker who is generally considered to be the preeminent artist in the field of marquetry, even "the most remarkable of all French cabinetmakers.". Google Arts and Culture
- ↑ Masters of marquetry in the 17th century: Boulle. Khanacademy. [2020. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 30.)
- ↑ André-Charles Boulle - Inlay. Pinterest
- ↑ Theodore Dell, The Frick Collection, V: Furniture in the Frick Collection (1992:187).
- ↑ Bandeira, Filomena (1998), SIPA, ed., Sede e Museu da Fundação Calouste Gulbenkian / Centro de Arte Moderna (IPA.00007810/PT031106230480), Lisbon, Portugal: SIPA – Sistema de Informação para o Património Arquitectónico, <http://www.monumentos.pt/Site/APP_PagesUser/SIPA.aspx?id=7810>. Hozzáférés ideje: 16 February 2016
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Calouste Gulbenkian Museum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Gulbenkian Múzeum: Calouste Gulbenkian Museum. 3. Lisszabon: Calouste Gulbenkian Foundation. 2004. ISBN 972-8848-08-0