Borbánd
| Borbánd (Bărăbanț, Weindorf) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gyulafehérvár municípium |
| Irányítószám | 510001 |
| Körzethívószám | 0x58[1] |
| SIRUTA-kód | 1035 |
| Népesség | |
| Népesség | 2604 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 28 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 05′ 57″, k. h. 23° 35′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 57″, k. h. 23° 35′ 06″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Borbánd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Borbánd (románul: Bărăbanț, németül: Weindorf) falu Romániában, Fehér megyében. Gyulafehérvárhoz tartozik. Az Ompoly folyó halad át rajta.
Története[szerkesztés]
A falu nevét a Brabantból jött telepesekről kapta, ezért feltételezik, hogy a falu 1050–1150 között létesült. Első említése azonban csak 1299-ből maradt fenn Borbanth alakban. Utóbbi névváltozatai villa Barbantina, Barbantino, illetve Barbantina. 1302-ben már plébániatemploma volt.
Népessége[szerkesztés]
1850-ben 749 lakosából 460 román és 254 magyar volt. 1900-ban az 1211 lakosból 1079 volt román, 81 magyar. 2002-ben a 2372 lakosból 2125 román, 47 magyar volt. A felekezet szerinti megoszlás 2002-ben: 1782 görögkeleti, 304 római katolikus, 135 pünkösdista, 94 görögkatolikus, 13 református, 10 baptista.
Látnivalók[szerkesztés]
A tatárjárás előtt épült római katolikus temploma 1277-ben elpusztult, de még a 13. század vége előtt újjáépítették. Eredetileg román stílusú, egyszerű lapos mennyezetű bazilikatemplom volt, ebből az északi falon még láthatóak a félköríves ablakok. A szentély keresztboltozata, gyámkövei, záróköve, lőréses ablakai, illetve a két megmaradt oszlopfő a 13. századi újjáépítéskor készültek. A déli és nyugati ajtókeretek 15. századiak. A Mózes-alak vállán álló szószék a 16. századból való. Az egykori kőkerítésből csak a kaputorony maradt meg. A templom kőkertjében álló barokk Nepomuki Szent János szobor, amely 1936-ban Gyulafehérvárról került át, valószínűleg valamelyik kolozsvári mester, Johannes König vagy Anton Schuchbauer vagy tanítványuk műve.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 69. o. ISBN 973-9203-57-4
- Műemlékvédelem a Kárpát-medencében[halott link]
.svg){kind=small}