Bodnár Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodnár Gyula
Született1948. május 21. (76 éves)
Királyhelmec
Állampolgárságaszlovák
Nemzetiségemagyar
HázastársaKósa Mária (Marica)
GyermekeiIldikó, Attila
SzüleiBodnár Béla
Hanusovszky Margit
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Bodnár Gyula (Királyhelmec, 1948. május 21. –) szlovákiai magyar újságíró, szerkesztő. 1974-től Nagymegyeren él.

Élete, pályája[szerkesztés]

Tanulmányait szülövárosában a kilencéves magyar alapiskolában kezdte 1954-ben, majd a Királyhelmeci Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola magyar tagozatán érettségizett 1966-ban. Három, munkával töltött év után, 1969-ben a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója, ahol 1973-ban magyar–angol szakon szerez tanári oklevelet.

1966–1967 között fűtő a királyhelmeci kórházban, majd innen 1967–1969-ben a helyi Jednota élelmiszer-nagyraktárba került alkalmazottként. 1973–1974-ban a pozsonyi oktatási minisztérium külföldi kapcsolatainak intézetében szakelőadó. Innen 1974-ben az Új Szó kulturális rovatához kerül, annak szerkesztője lesz, majd 1989-től 1993-ig a kulturális rovat vezetője.[1]

Közben 1983-tól 1990-ig lakhelyén, Nagymegyeren a Poloska Színház vezetője és rendezője, majd ugyanitt 1993-tól 2018-ig vezető szerkesztője, riportere, bemondója a Studio Plus TV helyi, közszolgálati jelleggel működő magántelevíziónak, miközben nem marad hűtlen az írott sajtóhoz sem.

Folyamatosan publikál, 1994–1995-ben a Nap című hetilap főszerkesztő-helyettese; 1995-től a Csallóköz hetilap és a Katedra folyóirat munkatársa. Az előbbinek főmunkatársa, az utóbbinak 2001–2009 között a főszerkesztője. Emellett a Vasárnap[2] Napló rovatának állandó szerzője.

Alkotói pályájának elején, a cikkek és könyvrecenziók mellett, verseket publikál, ezek 1968–1974 között a Vasárnapi Új Szóban, Új Ifjúságban, Irodalmi Szemlében, Új Szóban jelentek meg;[1] később néhány vers- és novellafordítása is napvilágot lát a szlovák, cseh és amerikai irodalomból, majd negyven évig tartó szünet után 2014-ben váratlanul újra saját versekkel jelentkezik (az Irodalmi Szemlében, Opusban, a magyarországi Bárkában), melyek az első időszak java termésével együtt 2020-ban kötetben is napvilágot látnak.

Bodnár Gyula azonban mindenekelőtt újságíró, akinek „a közírás az igazi területe, leginkább a kulturális publicisztika, az emberi kommunikáció változatai”. „Okkal mérhető a szakma legjavához.”

Méltatói többek között kiemelik tárcáinak, tárcanovelláinak, esszéinek, riportjainak, karcolatainak mikrorealizmusát, „hiszen a mindennapok töredékes észleléseiben is képes felfedezni a szürke napok csodáit, a banalitásokban megbújó titokzatos életet”, ugyanakkor írásainak jellemzője a „kiolthatatlanul szenvedélyes közéletiség”, melynek kérdései az anyanyelv tartományaitól az irodalmon, színházon, oktatásügyön, különösen pedig a múlt század második felében évenként ezreket vonzó és aktivizáló amatőr művészeti mozgalom számtalan leágazásáig, a gyermekkori emlékek megidézéséig terjednek.[3]

Az irodalommal rokon műfajokat művelő Bodnár könyveivel kapcsolatban olyan jelzőket is kiemelnek kritikusai, mint a tömörség, pontosság, sokszínűség, megtoldva fogékonysággal, szociális érzékenységgel, együttérzéssel, hitelességgel, őszinteséggel, nagyvonalúsággal, de egyben fegyelemmel s szigorú, kendőzetlen ítélettel.[4]

Akár ars poeticaként is felfoghatjuk következő vallomását: „…gyötör a kétely, meg tudom-e találni azt a szót, az egyetlent anyanyelvem végtelen gazdag szótárában, szinonimaerdejében, mellyel a legpontosabban fejezem ki magam – magam? –, a valóságot, egyetlen szóban az embert.”[5] Az Újságírók Szlovákiai Szindikátusának tagja.

Szakmai elismerései, kitüntetései[szerkesztés]

  • 1998 – Nyitott Európáért-díj a publicisztika területén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért a Márai Sándor Alapítványtól
  • 1994 – Fehérgyarmat: különdíj A nagydolog című filmért a II. Szatmár-Beregi Televíziós Alkotói Fesztivál híradó jellegű riport kategóriájában (a nagymegyeri SpTv munkatársaként, közösen Kováts Ferenc operatőrrel)
  • 1983-tól a nagymegyeri Poloska Színházzal a komáromi Jókai Napokon elnyerte többek között a fesztivál fődíját, rendezői díjjal tüntették ki, valamint sikerrel képviselte a szlovákiai magyar amatőr színjátszást a túrócszentmártoni nemzetközi színházi seregszemlén; kiváló népművelő
  • 2010 – Katedra Életmű-díj több évtizedes publicisztikai munkásságáért és a Katedra folyóirat főszerkesztőjeként végzett szervezői és szerkesztői tevékenységéért
  • 2016 – Királyhelmec Díszpolgára cím a publicisztikai életművéért és a kulturális élet területén végzett áldozatos munkájáért, valamint városunk hírnevének öregbítéséért

Művei[szerkesztés]

Kötetek[szerkesztés]

  • Messze van Helgoland. Publicisztikai írások 1974–1989. Kalligram, Pozsony, 1992
  • Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre (társszerző: Tóth László). Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994
  • Görög Európa. Publicisztikai írások 1988–1998. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1998
  • Szappanopera a medencében. Telenapló 1995–1999. Uo. 2000
  • Szavak, színek, színképek. Egy ingázó feljegyzései. Uo. 2001
  • Esőcsepp a mennyezeten. Cikkek, tárcák, jegyzetek 1993–2007, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2008
  • Az otthon udvarában. Publicisztikai írások, 1999–2009. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2009
  • Gyertyaláng az alagútban.Tárcák, cikkek, jegyzetek 2008–2013, Media Nova M, Dunaszerdahely, 2014
  • Hátsó pad, ART Danubius, 2016
  • Érkezés Aritmiából (versek), Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2020
  • Ez csak a hidegfront, Tárcák, esszék, jegyzetek, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2022

Antológiák[szerkesztés]

  • A hűség nyelve. Csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről. Madách kiadó, Pozsony, 1985
  • Képviselők – Kopócs Tibor 113 kortárs arcképe. KT kiadó, Komárom, 2005
  • Karácsonyi ajándék. Felvidéki írók tollából. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005
  • Alma mater. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2006
  • Szabó Gyula emlékkönyv. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007
  • Kedves filmem. Uo., 2010 (egyúttal a kötet összeállítója és szerkesztője)
  • Szeberényi-album. Arany A. László Polgári Társulás, Nyitra 2011
  • A szlovákiai magyar újságírás arcképcsarnoka. Kiadta a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, 2013
  • Szlovákiai magyar szép irodalom. 2014, 2015, 2016, 2018, 2020, Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely
  • Vámbéry Antológia. 1999, 2002, 2006, 2008, 2010, 2011. Lilium Aurum, ill. Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely

Összeállítások, válogatások[szerkesztés]

  • Barak László: Csapdában. Próza, publicisztika. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1998
  • Pogány Gábor-Bodnár Gyula: Janiga 1946-2004. Uo., 2005
  • Ozsvald Árpád: Lidércek tánca. Válogatott versek. Madách-Posonium, 2006
  • Janiga József: Táj-Kép-Vers. Magánkiadás a Nap Kiadó gondozásában, 2007
  • Ág Tibor: Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékén. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007
  • Cselényi László: Kimeríthetetlen tenger. Irodalmi barangolások az ókortól napjainkig. Uo., 2008
  • Kulcsár Ferenc legszebb versei. AB-ART, 2011

Műfordításai[szerkesztés]

  • Hány színű a szivárvány. Válogatás az új cseh prózából. Madách kiadó, 1981 (többekkel együtt)
  • Petr Příhoda: A cseh kór, Kalligram, 1993 (társfordító)
  • Thomas Strauss: A modern művészetről – utólag. Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig. Uo., 1995 (társfordító)
  • az utóbbi években amerikai költőket fordít

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Szlovákiai Magyar Adatbank » Bodnár Gyula (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  2. BODNÁR GYULA három kívánsága (magyar nyelven). vasarnap.com. (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  3. Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999), II kötet 166. old. AB-ART, Bratislava 2001 
  4. Tóth László: Amikor az író olvas – Előadások, értelmezések, vallomások. (Cseh)szlovákiai magyar írók, könyvek, utak, helyzetek Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2016 
  5. „Csanda Gábor: Tíz év közös nevezője az iskolában, Új Szó, 2003. június 13.”.  

Források[szerkesztés]