Baranyi-féle vetületek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Baranyi János térképész, a Kartográfiai Vállalat munkatársa 1968-ban publikálta hét vetületét, amely közül kettő máig a magyar atlaszkartográfia alapját képezi. A vetületek általános torzulású összetett képzetes hengervetületek, kifejezetten az egész Föld ábrázolására kifejlesztve. Baranyi János a hosszúsági és szélességi körök vonalainak távolsági értékeit táblázatban adta meg, a határoló kontúrvonalakat pedig geometriai szerkesztési utasításokkal írta le. A II. és IV. vetület torzulásait Karsay Ferenccel vizsgálta és ismertette nemzetközileg 1971-es közös publikációjukban. 1990-ben Györffy Jánossal számította ki és tette közzé a két vetület egyenleteit.

Általános jellemzői[szerkesztés]

A vetületek összetettek, vagyis több szélességi körökkel határolt sávon különböző vetületi egyenletek érvényesek. A sávokat elválasztó szélességi köröknél a kontúrok folytonosak, tehát nem törnek meg. Az egyenlítői sáv határoló kontúrja körív. A sarkok sávjainak kontúrja a VI. vetületnél egyenes vonal pólusponttal, az V. vetületnél egyenes, majd a pólusoknál körív, a többi vetület esetében körív. Az I. és III. vetület pólusvonalas, vagyis pólusának képe az Egyenlítővel párhuzamos egyenes. A hosszúsági és szélességi körök 10 fokonként vett értékei táblázatos formában adottak, amelyet a vetületi egyenletek a köztes értékekre polinom vagy logaritmus függvénnyel közelítenek. A vetületek középmeridiánja a keleti 10° hosszúsági kör, ugyanis így az átellenes hosszúsági kör pont a Bering-szoroson választja ketté a Földet.

Az eredmény egy általános torzulású vetület, amely a szárazföldekre tekintettel előnyös szög- és területtorzulással bír.

Baranyi II.[szerkesztés]

Vetületi egyenletek[szerkesztés]

esetén

ahol az képletből határozható meg.

esetén

ahol az képletből határozható meg.

Baranyi IV.[szerkesztés]

Vetületi egyenletek[szerkesztés]

esetén

esetén

Alkalmazása[szerkesztés]

Elsőként az 1982-es Gazdasági Világatlaszban használták, amelyben Érdi Krausz György vetületét váltotta fel. Azóta is a magyar világtérképek legkedveltebb vetülete, máig alkalmazzák a legtöbb atlaszban, például az oktatási atlaszokban. Márton Mátyás és Györffy János kartográfusok továbbfejlesztették a vetületet, és egyes meridiánonként felszabdalták John Paul Goode útja nyomán, úgy, hogy a világtengert a lehető legkisebb torzulással mutassák be. Ezt osztott Baranyi-vetület néven 2004-ben publikálták.

Források[szerkesztés]

  • Györffy János: Térképészet és geoinformatika II. – Térképvetületek, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2012
  • Baranyi János: A világvetületek és az alakhűség, Geodézia és Kartográfia v. 20 (1968), no. 4, old.: 285-286
  • Baranyi János és Karsay Ferenc: Alakhűbb világtérkép-vetületek, Geodézia és Kartográfia v. 23 (1971), no. 2, old.: 108-114
  • Baranyi János és Györffy János: A Föld újszerű ábrázolásai a mai magyar atlaszokban, Földrajzi Közlemények v. 114 (1990), no. 3-4, old.: 109-117
  • Györffy János és Márton Mátyás: Óceánok térképi ábrázolása Baranyi IV. vetületének osztott változatában, Geodézia és Kartográfia v. 56 (2004), no. 1, old.: 7-11