Balázs Béla (történész)
| Balázs Béla | |
| Született | 1918. február 23.[1] Budapest IX. kerülete |
| Elhunyt | 1959. július 17. (41 évesen)[1] Budapest XII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Szinkovich Márta |
| Szülei | Balázs Hermin |
| Foglalkozása | történész |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Farkasréti temető (8/2-2-11)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balázs Béla, 1949-ig Balázs T. Béla (Budapest, Ferencváros, 1918. február 23. – Budapest, 1959. július 17.)[4][5] magyar történész, a történelemtudományok kandidátusa (1959).
Élete[szerkesztés]
Munkáscsaládból származott, anyja Balázs Hermin volt. 1937 és 1940 között a bukaresti Ferdinánd Tudományegyetemen tanult, illetve kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal. Ion Antonescu diktatúrája elől 1941 elején Budapestre menekült, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 1941-ben a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett. Elsősorban diákifjúsági területen végzett agitációs és szervező munkát. 1944 októberében a dachaui koncentrációs táborba, majd onnan Buchenwaldba deportálták, ahol szintén részt vett a kommunista ellenállási mozgalomban. A felszabadulást követően 1945-től 1948-ig a Magyar–Román Társaság főtitkáraként a magyar-román barátság megszilárdításán fáradozott, illetve a Mocsáry Lajos kollégium igazgatója volt. 1949 és 1957 között az MTA Történettudományi Intézet munkatársa és párttitkára lett. Az 1956-os forradalom után az ELTE pártinstruktora lett haláláig. Tanulmányaiban a magyar társadalom legújabb kori fejlődésével, főleg a népi demokrácia létrejöttével foglalkozott. 1959 júliusában öngyilkos lett.
Felesége Szinkovich Márta volt, akit 1946-ban Újpesten vett nőül.
A budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Főbb művei[szerkesztés]
- A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején (Századok, 1950)
- A nemzeti bizottságok szerepe népi demokráciánk létrejöttében (Budapest, 1955)
- A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza 1919–1930 (Szerk., Budapest, 1953, 2. kiadás: 1960)
- A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi, forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon: az antifasiszta tömegmozgalom a második világháború befejezése után. (Századok, 1957)
- A magyar középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében. Egy évszázad magyar történelmének néhány sajátosságáról 1849–1945 (Budapest, 1958)
- A Horthy-fasizmus társadalmának és ideológiájának néhány jellemző vonása. (MTA Társadalmi–Történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1959)
- Népmozgalom és nemzeti bizottságok 1945–1946 (Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Lackó Miklós, Budapest, 1961)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Meghalt Balázs Béla, a történelemtudomány kandidátusa (1959. július 24.) Népszava, 87. évfolyam, 172. szám
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 980/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 21.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Névpont. Szerk. Kozák Péter
- Balázs Béla (1959) Párttörténeti Közlemények, 5. évfolyam, 3-4. szám
- Lackó Mihály: Balázs Béla (1918-1959) (1959) Történelmi szemle, 2. évfolyam