Armas Launis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Armas Launis
Életrajzi adatok
Született1884. április 22.[1][2][3][4]
Hämeenlinna
Elhunyt1959. augusztus 7. (75 évesen)[1][2][3][4]
Nizza[5]
Pályafutás
Műfajokopera
Díjak
  • Knight First Class of the Order of the White Rose of Finland (1934)
  • Officer of the order of Nichan Iftikhar (1938)
Tevékenység
Sablon • Wikidata • Segítség

Armas Launis (Hämeenlinna, 1884. április 22. – Nizza, 1959. augusztus 7.)[6] finn zeneszerző, népzenekutató, professzor, író és újságíró.

Zeneszerzőként[szerkesztés]

Launis elsősorban operákat szerzett. Összesen tíz kötődik a nevéhez, librettó és zenei részben egyaránt. Számos művét előadták:

  • Finnországban: "A hét testvér" (1913), az első finn vígopera, továbbá "Kullervo" (1917), mindkettő teljes színpadi megformálásban, valamint "Aslak Hetta" 2004-ben a Helsinki Finlandia Hallban, Sakari Oramo karmester rendezésében.
  • Franciaországban: a "Kullervo" színpadi előadása (1940, Nizza, Palais de la Méditerranée) rádióközvetítéssel a Paris-Interen és a Radio Monte-Carlón (1938–1940). A "Jehudith"rövidített verzióját szintén közvetítették 1954-ben (Paris-Inter).

Launis írt továbbá kamarazenét, kantátákat, kórusműveket, zenekari darabokat, és a nevéhez köthető az első finn néprajzi film, "Az esküvő Karéliában, a költészet hazájában".

Népzenekutatóként[szerkesztés]

Launis volt az első tudósok egyike, akik népzenekutatással és gyűjtéssel kezdtek foglalkozni. Különlegesen nyitott ember volt szenvedélyes utazókedvvel, aki mindig szívesen ismert meg új népeket. Többször utazott Lappföldre (1904, 1905 és 1922 éveiben), a Kainuu régió területére (1902), Ingriába (1903-ban és 1906-ban) és Észtországba (1930). Mindenhol szóba elegyedett a lakossággal, és hosszú beszélgetések alkalmával jegyezte le az ott népszerű dallamokat. Rögzített híres helyi énekeseket, feljegyezte a gyász szertartásait és a népszerű finn hangszeren, a kantelén játszott dalokat. Értette és értékelte az énekelt költészet gazdagságát és erejét a szokások fontosságával együtt. Publikációit és gyűjtésanyagát a mai napig ismerik és használják; munkái jelentős járulnak hozzá a finn nemzet közös hagyatékához.

Később Észak-Afrikába is ellátogatott, és érdeklődni kezdett az arab, berber és beduin zene iránt. Ezen hagyomány befolyása kései műveiben érzékelhető, különösen két operájában, a Théodorá-ban és a Jéhudith-ban.

Professzorként[szerkesztés]

PhD fokozatát 1911-ben nyerte el, és a Helsinki Egyetem professzoraként zeneelméletet és zeneszerzést tanított. Tanulmányait Berlinben Wilhelm Klatte zenetudós és Weimarban Waldemar von Baußern zeneszerző társaságában fejezte be. Meggyőződése, hogy a zenei oktatást mindenki számára elérhetővé kell tenni, és ennek érdekében megalapította és 1930-ig vezette az első finn konzervatóriumokat, amik a mai napig léteznek.

Az 1920-as évek elején Launis a Finn Állam életbiztosításában részesült, továbbá engedélyt szerzett az életvitelszerű külföldön tartózkodáshoz.

Újságíróként[szerkesztés]

Nagyon foglalkoztatta, hogy aktív kapcsolatot alakítson ki szülőföldjének közéleti területeivel is, így több folyóiratban közreműködőként tevékenykedett, többek között a Helsingin Sanomat, Uusi Suomi és Suomen Kuvalehti lapokban. Társalapítója és aktív tagja volt a Sociéte de la presse étrangère de la Côte d'Azur (a Francia Riviéra Külföldi Sajtóinak Szövetsége), és újságíróként dolgozott az Association française d'expansion et d'échanges artistiques (a Cserekulturális Fejlődés Francia Szövetsége) lapnak.

1930-ban Launis végleg a franciaországi Nizza városában telepedett le, és itt élt egészen haláláig. Tevékeny szerepet vállalt a kultúrák közti kapcsolat kialakításában Franciaország és Finnország között.

Munkássága[szerkesztés]

Operák[szerkesztés]

  • Seitsemän veljestä (A hét testvér, 1913)
  • Kullervo (1917)
  • Aslak Haetta (1922)
  • Noidan laulu (A boszorkány dala, 1934)
  • Karjalainen taikahuivi (A karéliai sál, 1937)
  • L'été qui ne vint jamais (A soha nem jött nyár, 1936)
  • Jehudith (1937–1940)
  • Oli kerran (Egyszer volt, hol nem volt, 1939)
  • Theodora (1939)
  • Jäiset liekit (Fagyott lángok, 1957)

Könyvei[szerkesztés]

  • Über Art, Entstehung und Verbreitung des estnisch – finnischen Runenmelodien (1910)
  • Ooppera ja puhenäytelmä:muutamia vertailevia piirteitä (1915)
  • Esivanhempieni muisto 1500–1900 (1921)
  • Aslak Hetta: 3-näytöksinen ooppera (librettó, 1921)
  • Kaipaukseni maa. Lapinkävijän muistoja (1922)
  • Murjaanien maassa (1927)
  • Suomen maaseutukaupunkien kansankonservatoriot (1927)
  • Erään turunmaalaisen saaristolaisuvun vaiheita (1929)
  • Tunturisävelmia etsimässä. Lapissa 1904 ja 1905 (Minna-Riikka Järvinen, 2004)

Népzene-gyűjtemények[szerkesztés]

  • Lappische Juoigos-Melodien (1908)
  • Suomen Kansan sävelmiä IV: Inkerin runosävelmät (1910)
  • Suomen partioväen laulukirja (1917)
  • Suomen Kansan sävelmiä IV: II Karjalan runosävelmät, 1930
  • Eesti runoviisid (Tartto, 1930)

Cikkek[szerkesztés]

  • Runosävelmistä (Kalevalanseuran vuosikirja I, 1921)
  • Kullervo-oopperan esihistoriaa (Kalevalaseuran vuosikirja 1, 1921)
  • Saamein säveleitä etsimässä (Kalevalaseuran vuosikirja 2, 1922)
  • Muuan karjalainen kanteleensoittaja (Kalevalaseuran vuosikirja, 1923)

Források[szerkesztés]

  • Ahmajärvi, Jouni 2003" Se maa on taikamaa, on maa mun kaipauksen" Armas Launiksen kuva Lapista ja saamelaisista. Julkaisematon pro gradu-tutkielma Oulun yliopisto,Historian laitos
  • Fantapié, Henri-Claude 2000: Armas Launis(1884–1959): un compositeur finlandais dans le contexte niçois et français. Boréales 2000: 78/81, p. 213–230. http://www.solistesdeparis.com
  • Fantapié, Henri-Claude 2003: Quand un compositeur du Nord croise un collègue venu du Sud.... Boréales 2003 86/89, p. 249–263.
  • Hako, Pekka 1982: Armas Launis 1884–1959 – Felix Krohn, Armas Launis, Ernst Linko.Hämeen läänin taidetoimikunta, Hämeenlinna
  • Hako, Pekka 2004: Armas Launis:opera composer. Finnish music quarterly 2004:2, s. 42–47.
  • Heinonen, Kati 2005: Armas Launiksen fonogrammit Soikkolasta: laulutavan,runon ja laulutilanteen välisiä yhteyksiä kalevalamittaisessa runoudessa. Pro gradu-tutkielma http://ethesis.helsinki.fi/julkaisut/hum/kultt/pg/heinonen/ Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  • Jouste, Marko 2004: Armas Launiksen vuoden 1904 Lapin matkan joikusävelmien keräys ja soiva vertailuaineisto. Musiikin suunta 2004:2, s. 58-81.
  • Järvinen, Minna Riikka 2004: Ummikkona Pohjan perille. – Launis, Armas: Tunturisävelmiä. Lapissa 1904 ja 1905. Toim. Minna Riikka Järvinen. Helsinki: SKS, 341–351.
  • Tomasi, Henri 1940: Armas Launis. Notes biographiques. Kullervo. Autres oeuvres. Préface H.Holma. London
  • Väisänen, A.O. 1960: Armas Launis 1884–1959. Kalevalaseuran vuosikirja 40, s. 345–349.
  • Tarasti, Eero, Muotokuvia, Imatran Kansainvälisen Semiotiikka-instituutin julkaisuja, nr. 3-

További információk[szerkesztés]

  • A Finn Zenei Információs Központ weblapján; kulcsszó: "Armas Launis".
  • Számos vonatkozó adat található a http://www.fimic.fi weblapon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. ↑ Hannu Ilari Lampila: Launis [Lindberg], Armas (opera). 2002. = Oxford Music Online, Hozzáférés: 2019. január 27.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Armas Launis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Armas_Launis&oldid=25481967”