Čelopeci
| Čelopeci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Župa dubrovačka |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20207 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 497 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 36 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 38′ 06″, k. h. 18° 10′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 38′ 06″, k. h. 18° 10′ 30″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Čelopeci falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 6, közúton 9 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 2 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. Illír erődített település állt egykor a falu Gornji Brgat felé eső határában a Barbara nevű magaslaton. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült.
A települést 1251-től említik az írásos források. A helyi birtokos Lučić család 1613-ban adományozott birtokot a Rovanje településrészen a domonkos rendnek, akik 1621-re fel is építették kolostorukat és templomukat. A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet kifosztottak és leromboltak. A kolostorban arany után kutatva több szerzetest és ide menekült helyi lakost megöltek. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 214, 1910-ben 198 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. Dubrovnik közelsége és a turizmus növekedése miatt lakossága az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen nőtt. 2011-ben már 453 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 214 | 197 | 203 | 211 | 218 | 198 | 270 | 148 | 150 | 159 | 158 | 150 | 0 | 0 | 425 | 453 |
(1981-ben és 1991-ben lakosságát Dubrovnikhoz számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Ferrer Szent Vince templom és kolostor[4] építése 1613-ban kezdődött és 1621-ben fejeződött be. A kolostor azon a területen épült, melyet a Lučić család adományozott a domonkos rendnek. A franciák az épületegyüttest katonai kórházként használták, majd az osztrák uralom idején laktanya volt benne. A kolostor kerengős típusú, négyszögletes alaprajzú, mely négy egyemeletes szárnyból áll nagyméretű harangtoronnyal. Gótikus-reneszánsz elemeivel különösen díszes a kolostor bejárata. A kolostortól északra áll az egyhajós, négyszögletes apszisú Ferrer Szent Vince templom. A templomban azoknak a szerzeteseknek és más áldozatoknak a sírjai találhatók, akik 1806-ban az orosz és montenegrói hadak fosztogatásaikor estek az aranyat kereső katonák áldozatául. A mai formájában késő barokk épületegyüttes finoman megmunkált kövekből épült. Körülötte magas fallal kerített kert található. A kolostort napjainkban újítják fel.
- A Szent Márton kápolna eredetileg családi kápolnaként épült. 1806-ban lerombolták. A 19. század végén a Lučić család a plébániának adományozta. 1906-ban újjáépítették és újraszentelték. 1982-ben és 1996-ban megújították.
- A kolostortól északra áll az ún. Golubinjak (galambdúc), egy szabályosan faragott kövekből épített négyszer négy méteres alaprajzú reneszánsz toronyépület.[5] Egykor a keleti oldalán egy kőből épített ház támaszkodott re, melynek mára csak az északi fala maradt meg. Valódi funkciója a Brgattól Platig húzódó határvédelmi rendszer része volt.
- Barbara-hegy, ókori vármaradványok
- Gaj, ókori halomsír
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-914.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2457.
Források[szerkesztés]
- Župa dubrovačka község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Marija Magdalene Mandaljena (horvátul)
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Župa dubrovačka (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)
