English: Arthur Koestler (born Kösztler Artúr, Budapest, 5th of September, 1905 – London, 1st of March, 1983) Writer, journalist and polymath. The life-size bronze statue sculpted by Imre Varga was unveiled on the 20th of October, 2009. (Budapest, Terézváros, Városligeti fasor 2 szám). Koestler’s family – at the time of his birth - lived in Terézváros, Budapest. Their house stand near to the statue of Koestler – at Szív utca 16 szám. From September, 1911 Koestler – as a small child – attended with Striker Éva (Striker Éva Amália/ Zeisel Éva/Eva Zeisel) the world’s first kindergarten organised in accordance with the methods of Sigmund Freud. Polányi Laura’s child care at the nearby Andrássy út 83 szám existed beetween 1911 and 1913. The experiances of Zeisel Éva in the USSR, 1930–s constituted the base for Koestler’s book: Darkness at Noon (1940). Darkness At Noon is set in the Soviet Union during the 1938 purges, as Stalin consolidates his dictatorship by eliminating potential rivals within the Party, military, and the professions. Koestler drew on the experience of Eva Zeisel. Published under Creative Commons in the Metapolisz DVD line. (Kösztler Artur, Budapest, 1905. szeptember 5 – London, 1983. március 1) George Orwell mellett Európa egyik nagy hatású gondolkodója. Regény és újságíró. Nagyapja Oroszországból menekült Magyarországra. Apja, Henrik Köstler kifutófiúként kezdi a pályát, majd üzletemberként tevékenykedik. Anyja prágai családból származik Először Miskolcra, majd Budapestre költözik a család. Budapesten a terézvárosi Szív utcában laktak. A Szív utca-hoz csak pár háznyira, az Andrássy út 83 –ban nyitotta meg 1911 szeptemberében Strikerné Polányi Laura (becenevén Mauzi (Egérke)) óvoda - lakását, melybe a gyerek Kösztler Artúr és Strikerné 5 éves, 1906 –ban született kislánya, Striker Éva együtt jártak. (Striker Éva később felvett nevén Zeisel Éva). Ez az óvoda a világon elsőként a pszichoanalízis elveivel összhangban működő, társas magántanítású intézmény volt. (1911-1913). Strikerné Polányi Laura “Társas magántanítás” vállalkozása az iskolás kor előtt oktatott és nevelt. Az iskola célkitűzése: “Társas magántanítás keretében törekszünk 5-6 éves gyermekeinknek megadni mindazt, amivel a modern nevelési tudomány és technika az igazra, szépre és jóra való hajlandóságuknak és testi lehetőségeiknek hasznára lehet.”

Polányi Laura a Feministák Egyesületének lapjában megjelent cikke szerint napi 2-3 óra foglalkozást tartott a gyermekeknek a tananyag játékos elsajátítására. Zenei hallásukat és ritmusérzéküket a helleraui Émile Jaques-Dalcroze zenetorna módszerével fejlesztette. A testgyakorlás az óvodában a Mensendieck-torna elvei szerint folyt.

1932-ben Striker (Zeisel) Éva csatlakozott szabadalmi ügyvéd bátyjához, Miklóshoz, aki Sztálin meghívására külföldi szakértőként dolgozott a Szovjetunióban. 1935-ben, 29 évesen, miután több állást is betöltött a kerámiaiparban — Ukrajnában gyárakat ellenőrzött, illetve a Lomonoszov-gyár részére terveket készített — kinevezték a szovjet kerámiaipar művészeti igazgatójának. Egy év elteltével, 1936-ban Moszkvában Zeisel Évá megvádolták, hogy részt vett a Sztálin elleni merényletkísérletben. Letartóztatták és 16 hónapig tartották börtönben, amelyből tizenkettőt magánzárkában töltött. Zeiselt végül elengedték és Bécsbe száműzték. Az ő börtönbeli tapasztalatait dolgozta fel Arthur Koestler, Zeisel gyermekkori barátja a Sötétség délben című világhírű antisztálinista regényében. Striker Éva 1938 –ban emigrált Amerikába. Neves magyar művészekkel, így Németh Andorral és József Attilával is tartotta a kapcsolatos, munkásságukat nagyra tartotta. 1919 –ben nagyiparos apja Bécsbe költöztette a családot. Egyetemi évei alatt kapcsolatba került a cionista mozgalommal és annak hatására Palesztinába települt 1929 –ben. A németországi Ullstein-lapkiadó közel-keleti tudósítójaként dolgozott Jeruzsálemben, majd utána Párizsba, később Berlinbe helyezték át. 1931 decemberében belépett a németországi kommunista pártba, majd a következő évben tapasztalatszerzés céljából a Szovjetunióba emigrált. 1932 és 1933 között utazásokat tett a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Utazásai eredményeképpen, a Szovjetunió valós állapota és a szovjet propaganda közötti ellentmondás miatt hite a kommunista mozgalomban megdőlt, majd az 1936-ban kezdődő tisztogatások miatt a kommunizmus tanaitól is eltávolodott. Végül 1938-ban kilépett a pártból. 1936 –tól – 1939 –ig a News Cronicle tudósítója. 1939 –ben írta első regényét, a magyarul megjelent Gladiátorokat, amely a mozgalom, a lázadás anatómiájával foglalkozik. 1936-ban, amikor a spanyol polgárháborúról tudósított, a spanyol nacionalisták elfogták és halálra ítélték, de a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampány megmentette a haláltól. 1939 októberében – vélhetően kommunista múltja miatt – a francia hatóságok letartóztatták, és a Pireneusok lábánál fekvő Le Vernet-i internálótáborba szállították. Innen 1940 januárjában szabadult; ugyan Franciaországból kiutasították, a határozatot a háborús körülmények között nem tudták végrehajtani. Amikor a németek bevonultak Párizsba, bujkálni kényszerült, majd beállt a Francia Idegenlégióba. Miután a légióból megszökött, előbb Észak-Afrikába, aztán a semleges Portugáliába menekült. Végül Angliában bukkant fel vízum nélkül; ezért újra börtönbe került, ahonnan 1940 decemberében szabadult. Ezután belépett az angol hadsereg Pioneer Corps nevű alakulatába. Ez volt az egyetlen hely ahova ellenséges ország polgárait is besorozhatták: Koestler ebben az időben még magyar állampolgár volt. Az 1935-ben írt The Good Soldier Schweik Goes to War Again befejezetlen maradt. Első regénynek felfogható, magyarul írt művét a Gladiátorok –at (The Gladiators) 1939-ben adták ki. A könyv a Spartacus vezetése alatt kirobbant római rabszolgalázadásról szól. A trilógia következő regényét, a Sötétség délben címűt németül, míg későbbi munkái nagy részét angolul írta, tömör és világos újságírói stílusban. Kétszer is nyelvet kellett váltson. Anyanyelve magyar volt, 14 éves koráig magyarul beszélt és tanult. Ezt követően Bécsben a német később az angol nyelvre váltott. 1956 –ban írásban és tetteivel is segítette a magyar szabadság ügyét. Magyar újságíró kollégákat mentett. Elkeseredésében vagy harminc téglát dobott be a londoni magyar követség ablakán. 2003 –ban a Terror Háza Múzeum Koestler évet akart tartani, de nem kapott támogatást sem az Európai Uniótól sem a magyar kormánytól. A Múzeum szervezésében 2005. október 25 –én Koestler nemzetközi konferenciát tartottak, mely Arthur Koestler – A diktatúrák tanúja címmel dolgozta fel Koestler életművét. A konferenciát támogatta Terézvárosi Művelődési Közalapítvány, a német Ettersberg Stiftung, a varsói Socland Fundation. A Konferencián részt vett: Christian Buckard, Irina Serbakova (Moszkvai Memorial tudományos munkatársa), David Pryce - Jones újságíró, Koestler jó barátja, Dalos György író, Körmendi Zsuzsa irodalomtörténész, Fischer Tíbor író, Michael Scammell (USA), Sárközi Mátyás (UK), Dr.Petri Edit, Dr.Schmidt Mária. Megjelent Creative Commons alatt a Metapolisz DVD sorozatban.